Dallos Tamás püspöki szertartó gondolatai a böjtről.
Udvardy György pécsi megyéspüspök főpásztori felelősségétől indíttatva 2017. Húsvétvasárnapjával megalakította a Boldogasszony Imaszövetséget, melynek elsődleges célja a Pécsi Egyházmegye evangéliumi küldetésének támogatása, hogy a Gyűdi Boldogságos Szűz Mária közbenjárásával megerősítve egyre többen hordozzák közös ügyeinket imádságaikban.
A főpásztor minden hónap első szombatján szentmisét mutat be az Imaszövetség tagjaiért. Az imaszövetség tagja lehet bármely krisztushívő, aki egyéves időtartamra (húsvéttól húsvétig) vállalja a következőket: naponta imádkozik az egyházmegyéért és a főpásztor, valamint a tagok szándékára; hetente legalább negyedórányi szentségimádást vagy szentírásolvasást végez; havonta legalább egy alkalommal önkéntes lemondást vagy böjtöt vállal; lehetősége szerint részt vesz az egyházmegye egyik gyalogos zarándoklatán (Máriagyűd, Báta), vagy az ekkor bemutatott ünnepi szentmisén; keresi a rendszeres szolgálat lehetőségét saját plébániáján.
Az imaszövetség általános, ifjúsági, és papi tagozattal rendelkezik. Jelentkezni online felületen, illetve a plébániákra eljuttatott jelentkezési lap postán történő beküldésével lehetséges.
A böjt tágabb értelemben a vallási okból történő lemondást jelenti ételről és italról. Sok kultúrában ismeretes. A keresztény hívő ember számára azonban sajátos célt ad a böjtölésnek az a hagyomány, amelyet a Szentírás tanúságából ismerünk. Jelen van az Ószövetség népének életében például a különleges vallási eseményekre, ünnepekre való felkészülésként. Jézus nyilvános működése megkezdése előtt 40 napos böjtöt tart. Az Apostolok Cselekedetiből tudjuk, de a legrégibb közösségi szabályzat, a Didakhé is tanúsítja, hogy az első keresztények böjtöltek. A böjt gyakorlatában, a lemondásban, az önfegyelem és mértékletességben ugyanis az imádság megerősítését látták, védelmet a kísértésekkel szemben, sőt a megtakarítás egy-egy lemondás által a cselekvő, segítő szeretetre is jobban sarkall. A böjtölésben átéljük azt, hogy mennyi minden van az életünkben amik gyors pótkielégülést adnak. Ha ezeket elhagyjuk vagy mértékletesen bánunk velük, elkezdünk vágyakozni egy kívülről jövő beteljesedésre, Istenre. A bencés szerzetes, Anselm Grün írja: „Aki nem böjtöl, az egyben annak adja a tanújelét, hogy ő már valami mással töltekezett be, de nem Istennel; aki nem böjtöl, abban jóllakik és elalszik az Isten utáni éhség és vágy, aki nem vágyakozik az nem virraszt, és aki nem virraszt azt alva fogja találni az érkező Vőlegény”
Dallos Tamás
