Mintegy ezer évig a Vulgata volt a Biblia a Nyugati Egyházban. Ehhez a változathoz fordultak az európai keresztények, amikor összeállították imádságaikat és liturgiáikat. Ezt forgatták a nagy szentek elmélkedéseik közben, és ebből idéztek a legnagyobb tudósok egyezményeikben.
Aligha volt a Bibliának hosszabb ideig használatban levő fordítása, mint Szt. Jeromos latin Vulgatája, amely a 4. század végére készült el, és amelynek hatása még az 1500-as évek közepén tartott tridenti zsinaton túl is nagy befolyással bírt az egyházban. Természetesen a Vulgata nem csak Jeromos munkája: ő sok olyan latin fordítást is felhasznált, amely kora előtt készült, és az ő fordítását is többször átdolgozták. De kétségtelen, hogy teológiai és nyelvészeti zseniének köszönhető, hogy a Vulgata ilyen sokáig kitartott.
Nem sokan olvassuk manapság a Vulgatát. De a hitre gyakorolt hatása tartós. Íme hét olyan kifejezés, amelyek által Szt. Jeromos fordítása kitörölhetetlen bélyeget hagyott a kereszténységen.
-
Kegyelemmel teljes
Ez volt Mária Lukács 1,28-ban. A görög eredetiben az ige meglehetősen összetett jelentéssel bír: kecharitōmenē, amelyet szó szerint úgy fordíthatnánk, hogy teljesen betöltve lenni a kegyelem által. Szt. Jeromos (vagy a korábbi latin fordítások, amelyeket felhasznált) rögtön a lényegre tér, amikor azt mondja gratia plena – kegyelemmel teljes – így hívták a katolikusok évszázadokon át Máriát.
-
Ujjá születni
János 3,3 számos fordításában azt olvassuk, hogy Jézus azt mondja Nikodémusnak, hogy aki „nem születik újjá” nem láthatja meg Isten országát. Ez a kifejezés, amelyet a megtérés szinonimájaként a hittérítők emeltek a köztudatba, valójában a Vulgatából származik. (Latinul: natus fuerit denuto.)
Az eredeti görög kifejezést szorosabban alapul véve ez „fentről születni” lenne – a menyországra, a lelki újjászületésre utalva. Természetesen, az is helyénvaló, ha azt mondjuk, hogy az ilyen ember bizonyos értelemben „újból született”.
-
Keresztelés
A latin fordító számára azok a görög szavak jelentették a kihívást, amelyeknek nem volt megfelelőjük a latinban. Jeromos, vagy elődei latinosítottak. Néha megfelelő behelyettesítést alkalmaztak. A keresztelés görög megfelelője a baptiszma egyike azon görög szavaknak, amelyek látszólag olyan fontosnak tűntek, hogy inkább latinosították, mintsem lefordították őket. A görög a βαπτίζω, ejtsd baptiszó gyakorlatilag fonetikai változtatás nélkül került át a latinba: baptiszo.
-
A házasság szentség
Az efezusi levél 5,32, amely férfi és nő házasságban történő egyesülésére utal, fordításban a következőképp hangzik: „Nagy titok ez, én az Egyházra és Krisztusra vonatkoztatom.” (Ez a példa a Szent István Társulat 6., átdolgozott kiadásából való.) Ez a pontos fordítás. A Vulgata azonban egy másik változatot helyez előtérbe: „Sacramentum hoc magnum est ego autem dico in Christo et in ecclesia.” Ez Jeromos hitét tükrözi, miszerint a házasság szentség. Vannak protestánsok, akik azt állítják, hogy Jeromos félrefordította a görög szót, ami a mystērion, amit egyébként Jeromos másutt éppenséggel misztériumnak (titoknak) fordít. Bármennyire is szeretnék a katolikusellenesek tudatlan fordítónak beállítani Jeromost, itt ő szándékosan mutatott rá a házasság e jelentésére.
-
Penitencia
A megbánás központi helyet foglal el a keresztény megtapasztalásban, és visszatérő téma az evangéliumokban. Például Máté 3,2-ben, amikor Keresztelő János bűnbánatra szólít fel, az alapul szolgáló, sűrű jelentéssel bíró görög szó a metanoia, amely a gondolkodásmód megváltoztatására utal. A latinban ez poenitentiam agite—bűnbánatot végez, mely tükrözi azt a keresztény felfogást, miszerint az igazi bűnbánatot szavakkal és tettekkel is kifejezésre kell juttatni. Erről a versről annyira szorosan asszociáltak a bűnbánat szentségére, hogy Erasmus megpróbálta megváltoztatni a latin fordítást. Ez azonban akkora felháborodást keltett, hogy vissza kellett változtatnia. Míg Erasmus-t értékelnünk kellene, amiért megpróbálta visszaállítani a görög eredeti értelmét, amely a szomorúság érzését és a gondolkodásmód megváltoztatását helyezte előtérbe, addig a Jeromos által használt kifejezés poenitentiam is tulajdonképpen a megbánásra, a bűnbánatra, és a gondolkodás megváltozására utal.
-
Írások
Az írások helyes értelmezéséről szólva, maga az Írás szó is számos európai nyelvben a latin „skriptúra” szóból ered, (pl. scripture). Erre egy példa Márk 12,10, ahol a latin „skriptúra” szerepel a görög eredeti azonban a graphēn szó, amely jelentésében meglehetősen kiüresedett hangzású. Hálásak lehetünk, hogy Szt. Jeromos nem vette át a görög szót a latin fordításban – mint ahogy azt a ’baptiszó’ szóval tette – hanem ehelyett a tökéletesen megfelelő és magasztosan csengő latin szót használta: scripturam.
-
Szeretet
Ez a legnagyobb teológiai erény, mi több, ez Isten maga (ld. János 4,8). A görögben sok szó van a szeretet kifejezésére. Az eros-t általában az erotikus, kapzsi szeretettel hozzák összefüggésbe. Az agape, amelyet az Új Testamentum használ, az önzetlen szeretetre utal. Amikor Jeromos a görögből latinra fordított, számos latin szó állt rendelkezésre. Ő a caritas-t választotta, megőrizve ezzel a nem-erotikus, agape szó önmagát adó értelmét, és elősegítette, hogy a szeretet gazdag fogalmi rendszere megszilárduljon, amely alakította a keresztény teológiát és lelkiséget.
Forrás: Stephen Beale, Catholic Exchange
Fotó: Szent Jeromos írás közben - Michelangelo Merisi da Caravaggio, (1571 – 1610) (Galleria Borghese, Rome, Italy)
