Szekszárdon halottak napján több szentmisével is emlékeztek az elhunytakra. Az esti szentmisét rózsafüzér imádság előzte meg, de a szokásos lucernárium sem maradt el. A belvárosi templomban Kárász Gábor káplán atya mutatott be szentmisét.
„Az emlékezés vigasztalás számunkra, kifejezzük vele megbecsülésünket minden egyes emberi személy iránt. Ez pedig erősíti önértékelésünket is. Segít abban, hogy meg tudjuk becsülni a saját életünket és egymás életét, amíg itt a Földön járunk. Segít, hogy megtanuljuk értékelni napjainkat, amelyekről egyszer majd elszámolással tartozunk.” – szögezte le az idén felszentelt Kárász atya prédikációjának kezdetén.
A halállal lezárul az érdemszerzésnek az ideje. A halál lezárja azt az utat, amelyen az ember megy a Bíró elé. –magyarázta. „A Katolikus Egyház nemcsak gyertyát gyújt, nemcsak emlékezik, hanem amint naponta is teszi, minden szentmisében, ma még inkább és még több figyelemmel, szeretettel maga köré gyűjti a tisztítótűzben szenvedő lelkeket. Erre a szentmisére egyikünk sem jött egyedül, hanem szívünkben hoztuk mindazokat, akikkel így vagy úgy a szeretet összekötött minket ezen a Földön. Most ide tudjuk hozni őket az oltárhoz, és meg tudjuk kérni a Megváltó Krisztust, miközben felajánljuk Krisztusnak az áldozatát. Kérjük, hogy Krisztus vére rajtunk keresztül is érjen el szeretteinkhez, akik még a tisztítótűzben vannak.”
A káplán atya a keresztelési szertartásra emlékeztette a híveket: „A síron égő gyertyák, a keresztelési gyertya fényét idézik fel. Akkor ezekkel a szavakkal adta a pap a keresztszülő kezébe a gyertyát: vedd Krisztus világosságát, hogy amikor eljön az Úr, az összes szentekkel együtt léphess elébe. Ahogy a gyertya világít a síron, vagy itt az oltáron, és ahogy szépen lassan elolvad vele együtt a viasz, úgy olvad el életünk is az évtizedek során. Az örök élet érettségijén másféle kérdésekre kell majd válaszoljunk, más lesz a fontossági sorrend, mint az életben. Például megkérdezik tőlünk, hogy hittél-e, szerettél-e? Tettél-e jót mással? Számíthatott-e rád az, akiért felelősséget vállaltál? Tehát a halottak napja olyan, mint egy nagy érettségi találkozó. Elhunyt szeretteink már megtették a nagy záróvizsgájukat. Mi még készülünk rá. A temető fölé magasodó kereszt arra emlékeztet, hogy Isten nem egy kegyetlen kényúr, aki örömét leli abban, ha megbuktathat valakit, ha megbuktathat minket. Sokkal inkább szerető apa, aki mindent megtesz azért, hogy átmenjünk ezen a nagy záróvizsgán, és az Ő országában Vele tölthessük, és Vele folytathassuk életünket. Ezért még Fia életét sem sajnálta.”
A halál előtt ezért meg is hajolunk és kérjük Isten segítségét az elhunytakra, az élőknek pedig kérjük a Szentlelket, hogy adjon nekünk is elég erőt és kitartást. A temetői kereszt mutatja a mintát és reményt ad arra, hogy ha el is rontottunk néhány dolgot az életünkben, a kapcsolatainkban másik embertársainkkal, akkor még helyre lehet hozni. Újra kezdhetjük. Ehhez az kell, hogy lebegjen a szemünk előtt Jézus példája, hogy az Ő nyomán próbáljunk járni. Amikor elesünk, a szentgyónás lehetőségével újra és újra fel tudunk állni, és Jézus útján tudunk járni. Imádkozzunk halottainkért az elkövetkezendő időszakban is és a mai napon is. – bátorít a szekszárdi káplán.
Fotók: Loósz Róbert
