Elmélkedések, szentségimádások, beszélgetések helye az a találkozó, ahova évente kétszer járnak lelkigyakorlatra a Pécsi Egyházmegye papjai. Idén november 4-5. között tartották az év utolsó papi rekollekcióját Mohácson.
„A rekollekció lelkigyakorlat, amelyben Szent II. János Pál pápa Pastores dabo vobis apostoli buzdításának útmutatásait követjük, aki kiemeli, hogy fontos a papok továbbképzésében a lelkipásztori, a spirituális, az emberi és az intellektuális képzés. Ez most az intellektuális képzéshez kapcsolódó lelkigyakorlat volt.” – foglalta össze a rekollekció szervezője, Nyúl Viktor pasztorális helynök, aki Takács Gyula csörötneki plébánost (Szombathelyi Egyházmegye), a Pázmány Péter Katolikus Egyetem teológia tanárát kérte fel előadónak és lelkivezetőnek.
A rekollekció a Szent Lukács itinerárium nevű egységéről szólt, amely az evangélium közepén található 10 fejezet (Lk 9-19.). Az evangéliumi részlet Jézus útját mutatja be Galileából Jeruzsálembe. Az út kapcsán szemlélhető Jézus, ahogy tanítványokat hív és tanít, valamint jól érzékelhető az Ő tanításának a lényege. Az út a szenvedés szimbóluma, amely éppen a szenvedésbe vezet (Jeruzsálembe), de ugyanakkor az örömhöz vezető jézusi út is egyben, hiszen az egész útleírás azzal kezdődik, hogy „közel voltak felvételének a napjai,” (Lk 9,51) vagyis a mennybe indul el Jézus akkor, amikor a szenvedés hegyére tart. Ez a kettős motívum -a szenvedés és a megdicsőülés- az ember számára Jézus tanításának a lényege ebben a szakaszban. –magyarázta Takács atya.
A kapcsolódási pont az evangéliumi részlet és a papi élet között abban rejlik, hogy a papi élet mindig a Krisztusi életnek a lenyomata. Szükségszerűen ugyanez a kettősség jellemzi. A küzdelem, a gyakran hiábavalónak tűnő, vagy eredmények nélküli küzdelem, miközben különösen fontos a papnak, hogy Isten örömében tudjon élni önmaga, meg a rábízott hívek számára.
Jézus tanítványnak hív meg bennünket. Először tanítványnak formál, majd utána tanít bennünket. Megtanítja nekünk, hogy Atya az Isten. Az Atyára rábízhatjuk magunkat, hiszen az Atya kezében vagyunk, aki formál -emelte ki a plébános.
Az előadó hangsúlyozta a Szentírás szenvedélyes ismeretének és olvasásának fontosságát. Ne csak egy felszínes olvasás legyen, hanem időzzünk el egy-egy szónál, mondatnál, hogy egyre jobban megismerjük a Szentírást, és megtaláljuk a különböző kapcsolódási pontokat. Fontos hagyni, hogy a szöveg szóljon hozzánk, hogy hasson ránk, teremtsen bennünket. Egy jó gyakorlat lehet, ha kézzel leírunk egy szakaszt, mert ha leírom, akkor sajátommá válik.
A rekollekciót követően a Pécsi Egyházmegye referatúráinak referensei megtartották hagyományos találkozójukat, amelyen a pasztorális helynökkel együtt a jövő évi programtervet egyeztették az atyák, a Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszusra való felkészülés tényében.
Fotók: Harasztovics Arnold
