„Úgy gondolom, hogy keresztény emberként alapvető feladatunk az, hogy a hitünket továbbadjuk. Ha él bennünk a szeretet, akkor azt tovább kell adnunk, mert nem bírjuk megtartani magunkban. Nagyon fontosnak tartom, hogy ne csak a gyerekek, hanem a felnőttek is segítséget kapjanak, hogy fogjuk a kezüket az úton, vezessük közelebb őket Istenhez.” – véli Csonka Laura hitoktató.
Ezekkel a szavakkal jellemezhető a katekumenátus intézménye, amellyel az egyház azokon a felnőtteken segít, akik útjukat keresik a világban. A Pécsi Egyházmegyében a plébánosok, lelkipásztorok, hitoktatók és világi munkatársak képzése már júliusban megkezdődött, november 11-e és 12-e között pedig újabb állomással folytatódott. Cél hogy az útjukat kereső embereknek befogadó közösséget tudjanak létrehozni a plébániákon, valamint a katekumenátus csoport keretei között megfelelő segítségben tudják részesíteni őket.
A hitoktató szerint „mindenki egy egyéni életutat jár és nincs egy biztosan meghatározott időpont, hogy meddig kell eljutni egy bizonyos szintig. Nekünk az a feladatunk, hogy fogjuk a kezüket és úgy vezessük felnőtt keresőket, ahogyan arra nekik szükségük van. Hogyha valakinek ez 5 évébe telik, akkor 5 évig kísérjük őt. Semmiképpen nem érdemes sem siettetni őket, sem késleltetni, hanem az egyént kell szem előtt tartani, az ő Istenkapcsolatának a fejlődését.”
A Mostani kétnapos képzés a katekumenátus fő szakaszára épület. Endrédi Melinda pasztorális munkatárs a gyakorlati tapasztalatokra fekteti a hangsúlyt. „Fontos, az hogy ne csak elméletben, hanem gyakorlatban is különböző módszereket alkalmazzunk. Például hogyan tudnak elindulni az úton, milyen segédanyagokat tudnak felhasználni ebben. Melyek azok a fő hangsúlyok, amelyekre esetleg figyelni kell, hiszen a katekumenátus útja egyben a megtérés útja is. Azt ismertettük a résztvevőkkel, hogy egy megtérőt hogyan tudunk vezetni, segíteni, úgy, mint ahogy Jézus a tanítványok mellé szegődött az emmauszi úton. Nekünk ugyanúgy fontos, hogy mi is melléjük szegődjünk és tudjuk segíteni őket.”
A Schubert házaspár 20 évvel ezelőtt, korábbi plébánosuk meghívására került kapcsolatba a katekumenátus intézményével. Már sok embernek segítettek megtalálni az irányt a lelki békével élt boldog élethez. Ám a folyamatot maguk is átélték.
„Béla atya hívó szava nekünk nagyon sokat jelentett akkor, 20 évvel ezelőtt. Itt ragadtunk, jól éreztük magunkat, szerettük az alkalmakat, azokat a találkozásokat, ahol mi magunk is sokat fejlődtünk és sokat tanultunk, függetlenül attól, hogy én katolikusnak lettem nevelve. De a gyerekhittanórák után ez nekem nagyon sokat adott és ad a mai napig is.” –tudjuk meg Schubert Jutkától. Férje, Péter nagy utat járt be. „Negyedikes koromban bérmálkoztam ki, és a Jutkával megismerkedve kerültem vissza az egyházba. Nekem 10 évembe került, amíg az egyházba való visszakerülésemtől eljutottam a gyóntatószékig. Láttam, hogy a 10 év milyen hosszú idő. Most, amikor a katekumenátusban ezt a 2 évet végigcsináljuk, tulajdonképpen nagy örömmel tudom végigvinni nekik ezeket az éveket, hiszen én megéltem, tudom, hogy mit jelentett ezt nekem egyedül végig csinálni. Itt a közösségben való közös út, ami részben a befogadók közössége, de részben az egész plébániai közösség az, ami a hátuk mögött áll és viszi őket előre.”
Az egyházmegyében számos plébánián működnek ilyen befogadó közösségek. Ha felkeltettük érdeklődését kérjük, érdeklődjön plébánosánál. A csoportokban zajló tevékenység eredményességét mindenki a saját életén mérheti le. Csonka Laura hitoktató szolgálata során már eredményekről is be tud számolni. „Rengeteg visszajelzés érkezik arról, hogy egészen megváltozik a katekumenátuson résztvevők élete, hogy sokkal tartalmasabbá válik, hogy olyan szemléletváltozáson mennek keresztül, aminek hatására a családi kapcsolataik és a munkahelyi környezetük megváltozik. Az ünnepeket egészen máshogy kezelik, mint a megtérésük előtt. Mindenképpen nagy változáson mennek keresztül azok is, akik benne vannak, mint keresők és mi magunk is, akik kísérők vagyunk.”
Fotók: Harasztovics Arnold
