Franciska 1384-ben született Rómában, egy nemesi családban. Már kislánykora óta erényes és jámbor életet élt, az irgalmasság cselekedeteit gyakorolta, sok áldozatot és vezeklést vállalt.
11 éves korában elmondta családjának vágyát, hogy Istennek szeretné szentelni magát, ennek ellenére 1396-ban, szüleinek való engedelmességből férjhez ment Lorenzo Ponzani római nemeshez.
Ebben az új életállapotában a szentnek két aggodalma volt: meg akarta őrizni Isten kegyelmét a kicsapongó társaságok, bankettek, ünnepségek és minden rossz szórakozás elkerülésével; illetve igyekezett megfelelni hitvese kívánságainak és maradéktalanul ellátni a családi kötelezettségeit. Gyakran mondogatta, hogy egy házas nőnek haladéktalanul abba kell hagynia minden imádságos tevékenységét is, ha a háztartási teendői hívják. Az ima folyamatos volt Franciska ajkán, tudta, hogyan lehet átalakítani a munkát is imává.
Anyává válva mindent megtett, hogy gyermekeit ártatlanságban és Isten félelmében nevelje, és kérte az Urat, hogy életük olyan legyen, hogy szép helyet érdemeljenek majd a mennyben.
Az Úr kemény próbatételek elé állította szolgáját: amikor az egyházszakadás idején férjét elfogták és megfosztották vagyonától, elsőszülött fiát pedig túszul ejtették, Franciska meghajolt Isten akarata előtt szent Jób szavaival: «Az Úr adta, az Úr elvette. Áldott legyen az Úr neve!»
Férje kis idővel később kiszabadult a fogságból, ám hamarosan meghalt. Özvegységében Franciska visszavonult abba a kolostorba, amelyet ő maga alapított Rómában és ahol szinte azonnal elöljáróvá választották.
A szentség hírében halt meg 1440-ben, azonnal nagy és nyilvános tisztelettel övezték emlékét, azonban szentté avatására csak 1608-ban került sor.
Forrás: Il Santo del Giorno
