Nagyböjt negyedik hetének csütörtökén Berecz Tibor atya, ifjúsági referens mutatott be szentmisét a Pécsi Székesegyházban.
Az otthonaikból csatlakozó nézők köszöntése után Berecz Tibor atya utalva a napi evangéliumra (Jn 5,31-47) a következő kérdésekkel fordult a hívekhez: „Mi az, ami minket megerősít a hitünkben? Mi az, amikor csak kifogásokat keresünk?” Majd homíliájában hangsúlyozza, Krisztusnak nem fontos, hogy mit gondolunk róla, mit mondunk róla, mit hiszünk róla, mert valójában nekünk fontos, hogy kinek tartjuk őt. „Jézus az Atyával való legszorosabb egységéről beszélve azt mondja, hogy elég Ő, igazol engem, én nem aggódom. De nektek nem mindegy, hogy mi erősíti meg a hiteteket, mi igazolja nektek, hogy én Isten fia vagyok.” (vö. Jn 5,37)
„Itt van nekünk a Szentírás, az imádság, ami megerősít az Istennel való kapcsolatunkban. Valamint a jelen helyzetben, amikor telefonon beszélgetünk a barátainkkal, amikor online ápoljuk a közösséget, szintén megerősíthet, akárcsak életünk eseményei. De ami ebben az elszigetelt állapotban a leginkább előtérbe kerül az a saját lelki világunk. Amikor egyedül vagyunk, találkozunk önmagunkkal, és azok a vágyak, feszültségek, kérdések, amik bennünk vannak, közelebb kerülnek a felszínhez. Ilyenkor érzékenyebbek vagyunk, ez pedig felnagyít sok mindent, alkalmat ad arra, hogy Isten tanúságot tegyen önmagáról bennünk. Szinte elhangzik: Itt vannak a vágyaid, figyelj rájuk! Itt vannak a botlásaid, ezek miért botlások? Boldoggá tesznek téged? Boldog vagy úgy, ahogy vagy? Mi kell a boldogsághoz?” – Tette fel a kérdéseket az ifjúsági referens, majd hozzátette, ha elindulunk a boldogságkeresés útján, találkozhatunk Istennel a szívünk mélyében az önmagunkkal való találkozáson keresztül. Legvégül Tibor atya így zárta prédikációját: „Adja az úr, hogy megerősödjünk, és a tanúságokat, amiket ad, elfogadjuk.”
Imádság a lelki áldozáshoz:
Jézusom! Hiszem, hogy jelen vagy a legméltóságosabb Oltáriszentségben.
Mindennél jobban szeretlek és vágyom rá, hogy a lelkembe fogadhassalak.
Mivel most nem tudlak szentségi módon magamhoz venni, jöjj, legalább lelki módon, a szívembe!
Ne engedd, hogy elszakadjak Tőled!
Jn 5,31-47
31Ha magam tennék tanúságot saját magam mellett, nem volna érvényes a tanúságom. 32De más tesz mellettem tanúságot, s tudom, hogy az a tanúság, amelyet tesz mellettem, az igaz. 33Jánoshoz fordultatok, s ő tanúságot tett az igazságról. 34Mindazonáltal nincs szükségem emberek tanúságtételére, csak azért mondom ezeket, hogy üdvözüljetek. 35(János) égő és világító lámpa volt, de csak ideig-óráig akartatok a fényében gyönyörködni. 36De nekem olyan bizonyságom van, amely felülmúlja Jánosét: tetteim, amelyeknek a végbevitelét az Atya bízta rám. Ezek a tettek, amelyeket végbeviszek, maguk tanúskodnak mellettem, hogy az Atya küldött. 37Tehát maga az Atya tesz mellettem tanúságot, aki küldött. Ám ti sem szavát nem hallottátok, sem színét nem láttátok, 38s szava nem marad meg bennetek, mert nem hisztek abban, aki küldött. 39Fürkészitek az Írásokat, mert azt hiszitek, hogy örök életet találtok bennük. Bár éppen rólam tanúskodnak, 40mégsem akartok hozzám jönni, hogy életetek legyen. 41Dicsőítést nem fogadok el az emberektől. 42Ismerlek benneteket, nincs meg bennetek az Isten szeretete. 43Atyám nevében jöttem, s nem fogadtatok el. De ha valaki a maga nevében jönne, azt elfogadnátok. 44Hogyan is hihetnétek, amikor egymást dicsőítitek, de azt a dicsőséget, amely az Istentől való, nem keresitek? 45Ne gondoljátok, hogy vádolni foglak benneteket az Atya előtt. Maga Mózes a vádlótok, akiben reméltek. 46Mert ha Mózesnek hinnétek, nekem is hinnétek. Mert hisz rólam írt. 47De hát ha az ő írásainak nem hisztek, hogy hinnétek az én szavaimnak?”
