Virágvasárnap délelőtt, április 5-én, a római előírásoknak megfelelően, a legszűkebb körben mutatott be szentmisét dr. Udvardy György veszprémi érsek, pécsi apostoli kormányzó a Boldog Gizella Szeminárium papnövendékeinek asszisztenciájával.
Az egyházfővel együtt koncelebrált Nagy Károly apát, kanonok, veszprémi főszékesegyházi plébános és Felker Zsolt káplán a veszprémi Szent Mihály Bazilika Főszékesegyházban. Ezzel megkezdődött a húsvétot megelőző negyvennapos böjt utolsó hete, a nagyhét.
„Kívánom, hogy otthonainkban, családjaink körében a Húsvét misztériuma, a feltámadás megkérdőjelezhetetlen erejével törjön be és alakítsa kapcsolatainkat, vezessen a megtérésre és a megújulásra bennünket.” – hangzott el a főpásztor köszöntőjében. „Most mi magunk is részesei akarunk lenni a tömegben egyénileg, az ünneplő, a Jézust váró embereknek.”
A szentmise kezdetén az Érsek atya megszentelte a barkaágakat, majd elhangzott az Evangélium, Jézus Jeruzsálembe való bevonulásáról.
A szentbeszéd előtt a Szent Mihály kórus tagjai elénekelték a Passiót (Jézus Krisztus szenvedésének története).
A főpásztor prédikációja elején kiemelte: „a liturgiában, az Istendicséretben, az Isten örök jelene van – most szól, most teremt, alkot, most gyógyít, most alkot újjá, most teremti a jövőt, most van az a pillanat, amikor a nagy áldozatot bemutatják, Krisztus az Ő engedelmes fia”. Az Egyház napról-napra be akar vezetni minket húsvét misztériumába. A főpásztor hangsúlyozta: „fontos és szükséges, hogy lássuk minek vagyunk a részesei”.
Jézus vállalja a keresztútját, a teljes megsemmisülést, de a hitét nem veszti el, mindvégig bízik az Atyában.
Udvardy György érsek kihangsúlyozta, hogy eddig talán könnyebb volt egy-egy ünnepre készülni, de most különösképp fontos, hogy otthonainkban, családjainkban, a lélek ötletességével legyünk az ünnep részesei és kövessük Krisztust útján.
Érsek atya prédikációja végén kiemelte: „Imádkozzunk egymásért, hordozzuk egymás terhét, úgy, hogy nem is látjuk a másiknak az arcát, vagy csak néhányakét! Nem látjuk sokaknak a küzdelmét, nem látjuk sokak halálfélelmét, vagy éppen a halállal való szembesülést, de mégis együvé tartozunk, mind Krisztus szent Egyházában, mind a szentségek közösségében, mind pedig a teremtett világ nagyszerűségében.”
EZ A VILÁG KÉSZÜL MEGÚJULNI, ENNEK LEGYÜNK SZOLGÁI MI MAGUNK IS!
„Buzdítok Mindenkit, hogy olvassuk együtt is, külön-külön is, a nagyhét során Jézus szenvedéstörténetének eseményeit. Azonosulni tudunk egy-egy szereplővel, helyzettel, mondattal és eggyé tudunk válni azzal a Krisztussal, aki végtelenül szeret Bennünket most is, amikor talán nehezebb ezt elhinni, elfogadni” – hangzott el a szentmise végén.
A hívek számára a Szent Mihály szobor mellé helyezték ki a barkaágakat, hogy haza tudjanak vinni otthonaikba.
A teljes virágvasárnapi szertartás visszanézhető a Veszprémi Érsekség Youtube csatornáján:
Virágvasárnap a nagyhét ünnepélyes megnyitása
Virágvasárnap a bűnbánatot jelentő nagyböjti időszak utolsó vasárnapja és egyben a Nagyhét kezdete. Ezen a vasárnapon Jézus Jeruzsálembe történő bevonulásáról emlékezik meg a Katolikus Egyház. Hagyományosan virágvasárnapi ünnepi szentmise a jeruzsálemi bevonulásra emlékeztető körmenettel kezdődik. A templom előtt összegyűlt hívek pálmaágakkal vagy barkákkal köszöntik a templomba bevonuló papot és kíséretét. Mindezen cselekedet emlékezete annak, ahogy egykor a jeruzsálemi tömegből sokan Jézust meglátva leterítették ruháikat, mások ágakat törtek a fákról, s eléje szórva ezt kiáltották: „Hozsanna Dávid fiának! Áldott, ki az Úr nevében jön! Hozsanna a magasságban!” (Mt 21, 8). 2000 évvel ezelőtt a jeruzsálemi nép Dávid fiaként üdvözölte Krisztust a próféták jövendölése szerint, azaz hogy a Messiás Dávid családból származik.
Sajnálatos módon az idei évben, tekintettel a járványveszélyre, templomainkban körmenetre nem kerülhet sor, és hasonlóan az elmúlt napokhoz, a hívek fizikailag nem, csak lélekben és imádságban tudnak belekapcsolódni a szentmisébe. Ez a leegyszerűsített, ünnepélyességétől megfosztott liturgikus keret ebben az esztendőben jobban tükrözi az ünnepnek liturgiánkban meghonosodott másik elnevezését, azt, hogy ez az Úr szenvedésének vasárnapja.
Mert virágvasárnap a liturgia olvasmányai már Krisztus szenvedéstörténetét tárják elénk. Az olvasmány, Izajás próféta könyvéből a megjövendölt Messiásról szól (Iz 50,4–7), a szentlecke Szent Pál apostolnak a Filippiekhez írt leveléből Krisztus kenózisát (önkiüresítését), az Atyának való engedelmességet és kereszthalálát mondja el. Az evangéliumi szakasz pedig Jézus kínszenvedését tárja elénk Szent Máté evangélista szerint (Mt 26,14–27,66).
A virágvasárnappal kezdődő nagyhét az egyházi év leggazdagabb időszaka. Az Egyház kifejezi hitét, miszerint a dicsőséges bevonulás kezdete annak az eseménysornak, amely Jézus szenvedésével és halálával folytatódik, majd feltámadásával teljesedik be elhozva számunkra a megváltást, amely minden hívőben az örök élet reményét táplálja.
Budapest, 2020. április 3.
MKPK Sajtószolgálat
Forrás, fotó: Veszprémi Főegyházmegye
