Örömmel adjuk hírül, hogy a nagypénteki sötét zsolozsma (olvasmányos imaóra és reggeli dicséret) Máger Róbert irodaigazgató-helyettes, Kovács Szilárd Ferenc, a Pécsi Székesegyház orgonaművész-kántora és Miklovits Attila papnövendék közreműködésének köszönhetően idén sem maradt el, csak szűk körben, a járványügyi szabályok betartásával valósult meg.
Az alábbi videóban egy kis részletet láthatnak a nagypénteki eseményből.
A korai időktől kezdve a nagyhét utolsó három napjának zsolozsmájából az olvasmányos imaórát és a reggeli dicséretet különleges figyelemmel imádkozzák a székesegyházakban, plébániatemplomokban. A hagyomány szerint ekkor hangzottak el Jeremiás próféta siralmai. A szertartást sötét zsolozsmának nevezték, ami onnan ered, hogy a X. századig éjszaka végezték, illetve, hogy mire a zsolozsmát befejezik, a templomban egy kivételével minden gyertyát eloltanak. Ilyenkor a szentélyben egy háromszögletű gyertyatartó áll, rajta tizennégy plusz egy gyertya ég. Az imádság meghatározott pontjain eloltanak egy-egy gyertyát, így csak a háromszög csúcsán álló fehér gyertya marad égve. Végül ezt az égő gyertyát az oltár mögött elrejtik, majd az 50. zsoltár eléneklése után előhozzák, a gyertyatartóra helyezik, s a diakónus látványosan félbetör egy barkaágat.
Az egész szertartás szimbolikus jelentéssel bír. A kioltott gyertyák jelképezik Krisztus tanítványait, akik szenvedésekor elhagyták őt. A barkaág megtörése Krisztus szenvedésének megkezdésére utal. Az égve maradt gyertya Krisztus jelképe, aki meghalt a kereszten, sírba tették, de a halál nem uralkodott rajta, hiszen ragyogó fényben feltámadt.
A Pécsi Székesegyházban napjainkban is élő gyakorlat e mély értelmű szertartás végzése. Ma már a II. Vatikáni Zsinatot követően megújított liturgikus szabályok szerint, de a helyi hagyomány alapján Jeremiás próféta siralmait és néhány szép, régi válaszos éneket beillesztve végzik a sötét zsolozsma imaóráit.
Frissítés:
Publikáljuk a nagyszombati sötétzsolozsma felvételét.
