Szerda húsvét nyolcadában Györfi Béla Szabolcs OSPPE, kisegítő lelkész mutatott be szentmisét a Belvárosi templomban, reggel 7.00 órakor, amelyet a Pécsi Egyházmegye élőben közvetített.
„Jézus egy olyan messiás, aki keresztre feszített és meggyötört. Őt a hit szemével tudjuk meglátni” – kezdte a homíliát Györfi Béla Szabolcs OSPPE, majd hozzátette, az evangéliumban olvasott részletből (lk24,13-35) az derül ki, hogy az emmanuszi tanítványok egy politikai messiás vártak, aki elhozza a zsidók uralmát. Pedig a Szentírás nem ilyen messiást ígért nekik, sem Mózes, sem a próféták, hiszen ők Isten szenvedő messiásáról beszéltek. „Másfajta messiást várunk, olyat, aki fejlődést hoz, haladást hoz az emberi világba, aki biztosítja anyagi jólétünket, biztonságunkat. Ilyen messiást vártak a zsidók és a tanítványok is.”
Később a kisegítő lelkész így fogalmazott: „Ez egy kísértés. A földi világba a saját elgondolásunk szerint Istent belehelyezni bálványimádás. Hiszen bálványt helyzetünk egy üres helyre, amit érzünk, hogy van. Ez annak a kísértésnek a világa, amelyben Jézust a sátán felemeli a templom párkányára, szertemutat és azt mondja; látod itt vannak a föld fényei és pompái, ezt mind neked adom, ha imádsz engem. De a földi valóságba nem illeszthető bele egy földi Isten képe anyagi biztonsággal és az általunk kigondolt körülbástyázottsággal. A földi világba a messiás egyvalakit hozott el nekünk, az Istent, az Ő hiányára mutatott rá. Ezt a hiányt Isten egészíti ki, viszont nem a mi elképzeléseink szerint, hanem abból és abban az országban, amelyre és amelybe Ő meghív bennünket. Ezt az országot nem a saját elképzeléseink szerint fogjuk berendezni” – hangzott el a reggeli szentmisén. Majd az atya hozzátette, a messiás túlmutat a mi világunkon, éppen ezért földi szemmel nem tudjuk megpillantatni. Az igazi lényegét akkor tudjuk feltárni, ha a hit szemével tekintünk Jézusra, mert akkor látjuk jól, ha Ő a messiás, Isten fia, a megváltó.
Legvégül a szerzetes pap egy mondattal rámutatott egy lényegi dologra. „Akkor látjuk a megfeszített Krisztusban a messiást, ha a hit szemével nézünk rá.”
lk24,13-35
13Ketten közülük még aznap elindultak egy Emmausz nevű helységbe, amely Jeruzsálemtől hatvan stádiumnyi távolságra feküdt. 14Az eseményekről beszélgettek. 15Ahogy beszélgettek, tanakodtak, egyszer csak maga Jézus közeledett, és csatlakozott hozzájuk. 16De szemük képtelen volt felismerni. 17Megszólította őket: „Miről beszélgettetek itt az úton?” Elszomorodtak, megálltak. 18Aztán az egyik, akit Kleofásnak hívtak, hozzá fordult: „Te vagy az egyetlen idegen Jeruzsálemben, aki nem tudod, mi történt ott ezekben a napokban.” 19„Micsoda?” – kérdezte. „A názáreti Jézus esete – felelték –, aki próféta volt, hatalmas tettben és szóban az Isten és az egész nép előtt. 20Főpapjaink és a tanács tagjai kereszthalálra ítélték, és keresztre feszítették. 21Azt reméltük pedig, hogy ő meg fogja váltani Izraelt. S már harmadnapja annak, hogy ezek történtek. 22Igaz, még néhány közülünk való asszony is megrémített minket. Hajnalban kinn jártak a sírnál, 23s hogy nem találták ott a testét, azzal a hírrel jöttek hozzánk, hogy angyalok jelentek meg nekik, és azt mondták, hogy él. 24Társaink közül néhányan szintén kimentek a sírhoz, és úgy találtak mindent, ahogy az asszonyok jelentették, de őt magát nem látták.” 25Erre így szólt: „Ó, ti balgák, milyen nehezen tudjátok elhinni, amit a próféták jövendöltek. 26Vajon nem ezeket kellett elszenvednie a Messiásnak, hogy bemehessen dicsőségébe?” 27Aztán Mózesen elkezdve az összes prófétánál megmagyarázta nekik, amit az Írásokban róla írtak. 28Közben odaértek a faluhoz, ahová tartottak. Úgy tett, mintha tovább akarna menni. 29De marasztalták: „Maradj velünk, mert esteledik, és a nap már lemenőben van.” Betért hát, és velük maradt. 30Amikor az asztalhoz ültek, kezébe vette a kenyeret, megáldotta, megtörte s odanyújtotta nekik. 31Ekkor megnyílt a szemük s felismerték. De eltűnt a szemük elől. 32„Hát nem lángolt a szívünk – mondták –, amikor beszélt az úton és kifejtette az Írásokat?” 33Még abban az órában útra keltek, s visszatértek Jeruzsálembe. Ott együtt találták a tizenegyet s társaikat. 34Azzal fogadták őket, hogy valóban feltámadt az Úr, és megjelent Simonnak. 35Erre ők is beszámoltak az úton történtekről, meg arról, hogyan ismerték fel a kenyértöréskor.
