Húsvét második hetének szerdai napján, reggel 7.00 órakor Nagy Norbert pécs-gyárvárosi plébános mutatott be szentmisét a Belvárosi templomban.
Heteken keresztül a húsvétot; a szabadulást, a hitet és a feltámadást ünnepeljük. Pünkösdig elmélyülünk a húsvét titkában, a megújuló hitben, mert meg akarunk újulni, hogy új módon kapcsolódjunk – hangzott el a reggeli szentmise kezdetekor. Majd Nagy Norbert atya a homíliában elmondta, a feltámadás fényében tekintünk Jézus történeteire. „János evangéliuma (Jn3,16-21) visszanéz Jézusra, az Ő tettének értelmére, a küldetésére, halálára és feltámadására. A mai evangéliumi szakasz azon elmélkedik, hogy kicsoda Jézus. Benne van a megújulás lehetősége, az örök élet lehetősége? Emellett ítéletet von arra, aki nem hisz Isten egyszülött fiában. Végül kutatja annak a hátterét, hogy miért nem akar az ember világosságba menni.”
A gyárvárosi plébános rámutatott arra, hogy az Ószövetség megítéli a királyokat, gyakran olvasható benne, hogy ezeknek az embereknek a cselekedeteik gonoszak voltak az Úr szemében. Így felmerül a kérdés: mit is csináltak ezek a személyek, hogy tetteik gonoszak lettek Isten számára? Hiszen úgy éltek, ahogy a többi uralkodó. „A törvény, az isteni parancs háttérbe szorult; »Uradat, Istenedet imádd, csak neki szolgálj«. Az uralkodó az ország érdekeit, a saját kényelmét tartottak első helyen, nem pedig Isten, a nép és más emberek ügyét, csak saját magára figyelt. Ez pedig gonosz volt az Úr szemében” – magyarázta.
„Ez a viselkedés valamennyiünket megkísért, és félelmünkben vagy dühünkben a saját érdekünket nézzük, észre se visszük, hogy gonoszat cselekszünk az Úr szemében.
Mindeközben meg vagyunk győződve arról, hogy nem cselekszünk rosszul. De felüti a fejét egy kritérium, miszerint aki a világosságba megy, Istenben viszi végbe a tetteit.”
„Ezzel szemben Jézus másképp beszél a világosság tetteiről” – mondta a plébános, majd hozzátette, Krisztus az Atya akaratát mutatja meg a kapcsolataiban, gesztusaiban, a másik emberhez való viszonyában, a közösség ügyében. Világosságra megy, és ennek ára van..
Végül a homília zárásaként Nagy atya összegezve a mai tanítást, emlékeztetett, hogy valamennyien az igazunkat akarjuk, holott nem is tudjuk, kinek van igaza, melyik a valódi hír és melyik az álhír. „Néha már legyintünk is, mert nem tudjuk, hogy kinek higgyünk. Ezért most térjünk vissza a húsvéti gyertya fényéhez, a feltámadás fényéhez, innen induljunk újra, kezdjük előröl, gondoljuk végig, hogy miről is szól a hitünk, hiszünk-e Isten egyszülött fiában. Elsősorban ezen elmélkedjünk ide érjünk vissza és innen induljunk el cselekedni, ahogy Ő tette, hiszen ez a megváltás útja.”
Jn3,16-21
16Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta oda, hogy aki hisz benne, az el ne vesszen, hanem örökké éljen. 17Nem azért küldte el Isten a Fiát a világba, hogy elítélje a világot, hanem, hogy üdvösséget szerezzen a világnak. 18Aki hisz benne, az nem esik ítélet alá, aki azonban nem hisz, már ítéletet vont magára, mert nem hitt az Isten egyszülött Fiában. 19Ez az ítélet: a világosság a világba jött, de az emberek jobban szerették a sötétséget, mint a világosságot, mert tetteik gonoszak voltak. 20Mert mindenki, aki gonoszat tesz, gyűlöli a világosságot, s nem megy a világosságra, nehogy kiderüljenek a tettei. 21Aki ellenben az igazsághoz szabja tetteit, a világosságra megy, hadd derüljön fény a tetteire, amelyeket az Istenben vitt végbe.”
