Az értékes tárgyi emlékeket bemutató cikksorozat célja, hogy néhány sorral és fotóval ismertesse a Pécsi Egyházmegye – a jelenlegi járvány közepette nehezen hozzáférhető – jeles liturgikus és egyházművészeti tárgyait. A sorozatban helyet kapnak raktárban lévő, nagy értékkel bíró alkotások is, amelyek nem szerepelnek az állandó kiállításokban.
A sorozat szerkesztője Bodnár Boglárka muzeológus, 2015 óta a Pécsi Egyházmegye munkatársa. A Pécsi Püspöki Gyűjtemény és a Pécsi Egyházmegye területén lévő templomok, kápolnák kulturális javainak védelme és megőrzése mellett, tematikus idegenvezetéseket tart évfordulókhoz, kiemelt eseményekhez kapcsolódóan.
„Úgy fog hatni ez az ornátus, mint valami látomány…” - Ezekkel a szavakkal jellemezte Somogyi Antal teológiai tanár az 1938-as Magyar Iparművészet című lap hasábjain a pécsi székesegyház jubileumi ornátusát. 2009-ben Ács Piroska tollából ugyanezzel a címmel jelent meg tanulmány az Iparművészeti Múzeum évkönyvében. A két írást több mint hetven év választja el, mégis töretlen lelkesedéssel beszélnek ugyanarról az alkotásról.
Ornátusnak a főpapi szentmise liturgikus ruháit nevezzük. 1937-ben Virág Ferenc pécsi püspök a Szent István-év méltó megünnepléséhez a Pécsi Egyházmegye alapítójára emlékezve rendeli meg a 28 darabból álló miseruha-készletet. A megbízást egy tehetséges textilművész, P. Szabó Éva kapta, aki Bortnyik Sándor Műhelyében, majd Münchenben és Berlinben tanult textilszövést és tervezést. A művész gondos előkészülettel fogott hozzá a munkához, a féléves alkotói folyamat során Párizsba is elutazott, hogy a történelmi hitelesség jegyében román kori miseruhákat tanulmányozzon.
Az elkészült terveket hat hónap alatt szőtték meg. A fehér alapú aranyszínű dísszel szőtt selyembrokát mustrájában háromszoros „Sanctus”-t zengő angyalpár áll, felettük a Szentlélek galambjával. A szövéstechnikákat jól ismerő Szabó Éva a kivitelezés teljes folyamatát a legapróbb részletekig kidolgozta, hogy a minták élethűen elevenedhessenek meg a Jacquard szövőszéken. A pluviálék (palástok) csuklyáján a Jó Pásztor, Szűz Mária, Szent István, Szent Imre, Szent László alakjai, míg a pluviálék és dalmatikák szegélyén, valamint a miseruha közepén a Szent Korona zománcba foglalt alakjai (Dukász Mihály, Géza, Konstantin, Szent Kozma és Damján, Szent György, Szent Demeter, Gábriel és Mihály arkangyalok) sorakoztak. Utóbbiak ún. gobelinszövéssel készültek. A ruhák szabása és varrása további két hónapot igényelt, melyet a Szociális Missziótársulat liturgikus műhelye végzett.
A jubileumi ornátust Virág Ferenc pécsi püspök szentelte fel 1938. augusztus 20-án, előtte májusban a Szociális Missziótársulat budapesti székházában mutatták be a darabokat. Szabó Éva a pécsi megbízással párhuzamosan egy másik felkérést is teljesített. Az 1938-as Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszust előkészítő nagygyűlés pulpitusát díszítő ún. Szent István nyomott mintás szövet tervezését: rajta magyar szentekkel és az első királyunk által alapított székesegyházakkal, köztük a pécsi székesegyházzal.
Bodnár Boglárka
Irodalom:
Ács Piroska: „These robes will appear like a vision…” The ceremonial costume by textile designer Éva Szabó, for Pécs Cathedral in 1938. In: Ars Decorativa. 27. Iparművészeti Múzeum, Bp., 2009. 125-134.
Egyed Edit: P. Szabó Éva textiltervezőről. In: Művészet, 1967. 8. szám, 29.
Somogyi Antal: A pécsi székesegyház jubileumi ornátusa. In: Magyar Iparművészet, 41. évf., Bp., 1938. 100-101, 107-108.
