Húsvéthét ötödik vasárnapján Dr. Kajtár Edvárd plébános a Dóm téren celebrált szentmisét, így a hívőközösség a szabadban ünnepelhette az Eucharisztiát, míg az otthonaikban maradt hívek online követhették a szertartást.
„Két napja próbálom elképzelni, hogy milyen lesz újból találkozni az Úr oltáránál és megköszönni, hogy eddig kibírtuk. Megköszönhetjük az Úr áldását, ami megtartott a hitben, szeretetben, közösségeinkben, családunkban. „Eljöttünk hálát adni és erőt meríteni a folytatáshoz, hiszen a veszély nem múlott el, bár csökkent annak ereje. Eljöttünk, hogy hálát adjunk. Ugyan mindig van mit megköszönni Istennek, az elmúlt két hónapra visszatekintve talán nem is tudjuk, mennyi mindért kell hált adnunk Neki” – mondta a 10.00 órai szentmise kezdetekor Kajtár Edvárd atya, majd bűneik alóli feloldozással örvendeztette meg az Eucharisztiát ünneplő közösséget, akik a Székesegyház előtt állva vettek részt a szentmisén.
A plébános a homíliában a mai evangélium (Jn14,1-12) azon tanítását hangsúlyozta, amely szerint hitünk szívében az Atya van, aki szereti gyermekét és mindet megtesz érte. „Jézus minden tanítása az Atyáról szól. Ő az, aki elmegy megkeresni az elveszettet, Ő a jó pásztor. Ő az, aki eladja mindenét, hogy megvegye azt a gyöngyöt, amit talált, Ő odaadta Fiát az emberért. Ő az, aki soha nem mond le az emberről, a világ végéig harcol és küzd azért, hogy kivegyen minket a rossz valóságból. Ő az, aki menyegzőt rendez a Fiának és meghívja a sántákat, a hajléktanokat, a koldusokat, az ezer sebtől vérzetteket. Az Atya az irgalmas szamaritánus, aki keresi azokat, akik szerencsétlenül jártak, akik nem boldogok” – mondta, ezt követően újból hangsúlyozta, hogy Jézus minden tanítása az Atyáról szól.
„Az elmúlt két hónap is egy erős példabeszéd volt az Atyáról. De mit csinált az Atya az elmúlt két hónapban, amíg mi így, liturgikusan nem tudtunk találkozni vele? Az Istennek nem volt akadály ez sem, találkozott velünk. Velünk volt ebben az időszakban is.” Mint Kajtár atya említette, Isten provokálta az éhségünket és ehhez kapcsolódóan a Zsoltárost idézte: éhséget kelt, mennyeit, mit önmagával csillapít. „Az Úr provokálta éhségünket, hogy keressük Őt, így vezet önmagához, hogy rátaláljunk, mélyen vágyjuk rá.” A plébános azt is elmondta, több különböző módon is szemlélhette az emberek cselekedeteit, amelyeket az Isten utáni éhség hívott elő. Megemlítette; hogy családok kezdtek együtt rózsafüzért imádkozni; hogy sok adomány gyűlt össze, még úgy is, hogy az üzletek zárva voltak; hogy egy férfi szentmise nélkül is meghallotta Isten hívását és azzal keresete fel, hogy pap szeretne lenni. Míg megint más azzal hívta fel a plébánost, hogy most szeretne megkeresztelkedni, annak ellenére, hogy két hónapja nem volt szentmise. „Mi ez, ha nem az Atya gondoskodása, aki az árnyékban is jelen van?”
Végül a homília zárásaként Kajtár atya egy hasonlatot említett. „Amikor elvetik a magot, sokáig nem látszik, mi történik vele, majd élet búj elő a földből. Valami ilyesmit csinált velünk is az Isten. Szeret bennünket, nem hagyott árván. Szentlelke által provokálta hitünket és ezt teszi most is. Amikor vissza kell mennünk az otthonainkba - hiszen a veszély még nem múlott el, felhőtlen örömre még nincs okunk -, keressük az Atyát a sötétben. Ő Noé bárkájában is ott utazott. Keressük továbbra is az Istent, az Ő akaratát, az Ő jelenlétét és az Ő inspiráló leleményességét fogadjuk meg, tegyük magunkévá.”
Két hónap után először ezen a napon volt alkalmuk arra a jelenlévő híveknek, hogy magukhoz vegyék a legméltóságosabb Oltáriszentséget. Az örömteli pillanat alkalmával a Dóm téren összegyűltek a rendelkezéseket betartva kézbe áldoztak.
Jn14,1-12
1Ne legyen nyugtalan a szívetek! Higgyetek az Istenben és bennem is higgyetek! 2Atyám házában sok hely van, ha nem így volna, megmondtam volna nektek. Azért megyek el, hogy helyet készítsek nektek. 3Ha aztán elmegyek, és helyet készítek nektek, újra eljövök, és magammal viszlek benneteket, hogy ti is ott legyetek, ahol én vagyok. 4Hisz ismeritek oda az utat, ahová megyek.” 5Erre Tamás azt mondta: „Uram, nem tudjuk, hova mégy, hát hogy ismerhetnénk az utat?” 6„Én vagyok az út, az igazság és az élet – válaszolta Jézus. – Senki sem juthat el az Atyához, csak általam. 7Ha engem ismernétek, Atyámat is ismernétek, de mostantól fogva ismeritek és látjátok.” 8Erre Fülöp kérte: „Uram, mutasd meg nekünk az Atyát, s az elég lesz nekünk.” 9„Már oly régóta veletek vagyok – felelte Jézus –, és nem ismersz, Fülöp? Aki engem látott, az Atyát is látta. Hogy mondhatod hát: Mutasd meg nekünk az Atyát? 10Nem hiszed, hogy én az Atyában vagyok s az Atya bennem? A szavakat, amelyeket hozzátok intézek, nem magamtól mondom, s a tetteket is az Atya viszi végbe, aki bennem van. 11Higgyétek, hogy én az Atyában vagyok, s az Atya bennem. Ha másképpen nem, legalább a tetteimért higgyétek. 12Bizony, bizony, mondom nektek: Aki hisz bennem, ugyanazokat a tetteket viszi végbe, amelyeket én végbevittem, sőt még nagyobbakat is végbevisz, mert az Atyához megyek.
