Pünkösd ünnepéhez közeledve a Pécsi Püspöki Kincstárban látható Árpád-házi Szent Erzsébet festményt mutatjuk be. Erzsébetet alig négy évvel a halála után, 1235 pünkösdjén avatta szentté IX. Gergely pápa. A Zsolnay Júlia által 1898-ban készült képen szinte földön túli fényben sugárzóan, imáiba merülve láthatjuk a Sárospatakon született királylányt.
Árpád-házi Szent Erzsébet gyermekként került hazájából Türingiába, hogy jegyese, majd felesége legyen a tartomány urának. Lajos őrgróf halála miatt rövid, de boldog házasságukból három gyermekük született. Az özvegy Erzsébet mindenét elosztva a szolgáló szeretet példaképévé vált.
Árpád-házi Szent Erzsébet imájának tüzes erejéről pedig hadd meséljen egy Erzsébet nevű szolgálólány, aki negyedmagával (név szerint Guda, Isentrud és Irmengard) tett tanúvallomást Boldog Erzsébet életéről a szentté avatási eljárást megelőzően:
Erzsébet, Boldog Erzsébet szolgálóleánya, eskü alatt elmondta, hogy egy Gertrúd nevű leimbachi nemes asszony ment látogatóba Boldog Erzsébethez és ugyanazon Gertrúddal együtt jött egy Bertholdus nevű ifjú is világias öltözékben, akit Boldog Erzsébet magához hívatva így szólított meg: „Úgy látom, nem viselkedsz elég szerényen. Hát miért nem Teremtődet szolgálod?” Az ifjú így felelt: „Ó, asszonyom, kérem, imádkozzék értem, hogy adja meg nekem az Úr az ő kegyelmét, hogy szolgálhassam őt!” Mire ő: „Azt akarnád, hogy én imádkozzam érted?” Az pedig így felelt: „Azt bizony.” Ő erre így szólt: „Szükséges, hogy hasonlóképp imádkozva magad is tedd magad készségessé Isten kegyelmének befogadására, és akkor én is szívesen fogok imádkozni érted.”És mindjárt térdre is vetette magát, amint szokása volt, a werdeni kolostor egy alkalmas helyén, ahol éppen akkor tartózkodott, és elkezdett odaadóan könyörögni az ifjúért. Az ifjú ugyanabban a kolostorban, kissé távolabb keresett magának helyet az imádkozáshoz. És amikor már mindketten imádkoztak egy ideje, az ifjú nagy hangon felkiáltott: „Ó, asszonyom, asszonyom, hagyja abba az imádkozást!” De ő még buzgóbban folytatta az imádságot. Kicsivel később az ifjú még hangosabban kiáltott fel: „Ó, asszonyom, hagyja abba az imádkozást, mert már fogytán az erőm!” Az ifjú ugyanis a nagy forróságtól fölhevülve verejtékezett és egész teste gőzölgött, és két karja s egész teste mint egy eszelősé ide-oda rángatózott. Odafutott ennek a szolgálónak az úrnője és a fent említett Erzsébet, Boldog Erzsébet szolgálója, valamint Irmengard, aki szintén eskü alatt tanúsítja ezt, és megragadták az ifjút, és úgy találták, hogy Erzsébet asszony mondotta: egész teste fölhevült, ruházata csurom verejték volt, és a kiáltozást többször is megismételve végül így szólt: „Az Úr nevében kérem, hogy hagyja abba az imádkozást, mert már elemészt a tűz!” Akik pedig kezükkel tartották, alig bírták elviselni forróságát. És mihelyt Boldog Erzsébet abbahagyta az imádkozást, az ifjú rögvest jobban lett, s az ő halála után azonnal belépett a minorita testvérek közé. Történt pedig ez, amit az ifjúról elmondtunk, egy évvel Boldog Erzsébet halála előtt. Amint ugyanez az Erzsébet szolgálóleány elmondta, gyakran történt hasonló másokkal is, akikért Boldog Erzsébet imádkozott.
Bodnár Boglárka
Irodalom: Magyarország virága. 13. századi források Árpád-házi S-zent Erzsébet életéről. Szerk.: J. Horváth Tamás és Szabó Irén, Budapest, Szent István Társulat, 2001, 168-169.
