Húsvét hatodik hetének csütörtökén, reggel 7.00 órakor Berecz Tibor ifjúsági referens, egyetemi lelkész, iskolalelkész, kisegítő lelkész mutatott be szentmisét a Belvárosi templomban.
A szentmise kezdetekor Berecz Tibor atya megemlítette, hogy bár Magyarországon nem ma ünnepeljük Jézus mennybemenetelét, a Biblia a napokban erre készít fel. „A karanténban nem tudtunk találkozni egymással, így azt mondtuk, amit Jézustól is hallunk a mai evangéliumi szakaszban (Jn16,16-20): kis idő és újra láttok engem (vö.Jn16,16) – magyarázta, majd később a homília bevezető gondolataként újból megemlítette, hogy a mai szentírási részlet összeegyeztethető a mostani időszakkal, hiszen közel három hónapja nem voltunk egy közösségben és sajnos az online tér nem pótolja teljesen ezeket a találkozásokat. „Az elmúlt időszak nehézséget okozott dákoknak, fiataloknak, időseknek, magányosoknak és a hiány élménye összefonódott az elmúlt időszakkal. Ezért most tegyük fel a kérdést:
Ki az, aki, fontos számomra? Honnan tudom, hogy ki fontos számomra?”
Az ifjúsági referens hangsúlyozta, amikor valakinek fáj a hiánya, akkor tudjuk, hogy fontos számunkra, majd ehhez kapcsolódóan újabb kérdést tett fel: Az elmúlt időszakban kinek a hiánya fájt? Kik hiányoztak?
„Amikor valakinek a társaságát élvezzük, nem gondolunk bele, milyen lenne nélküle, hiánya csak akkor tűnik fel, ha már nem látjuk” – mondta, ezt közvetően ismételten kérdéssel folytatta a szentbeszédet: mivel töltjük be azt a hiányt, amit a szeretett személy távolsága okoz? Rendes módon töltöm be azt vagy elhalványul a kapcsolat és szerzünk helyette más barátokat, ami kitölti ezt az űrt? Esetleg üresen hagyjuk a szívünkben a széket?
Berecz atya megemlítette, amikor Jézus elköszön, arra utal, hogy bár nem mindig látjuk Őt, tartsuk fenn számára a helyet az életünkben, majd a következőképp elmélkedett: „ha belegondolunk, a Bibliában többször olvashatunk arról, amikor nem látjuk Istent, amikor elrejti az arcát és ilyenkor az ember krízisbe kerül.
Ezért mi kérjük Istentől, hogy ne rejtse el előlünk az arcát, engedje, hogy megtapasztaljuk Őt!”
Végül a homíliában elhangzó utolsó kérdés így hangzott: „Mennyire fájt Jézus hiánya az elmúlt időszakban? Az újraindulásban felmerül; nem szoktunk el Tőle? Nem találtunk más eledelt? Nem ültettünk valakit vagy valamit a helyére? Jézus helyére nem tudunk mást ültetni!” – jelentette ki a mai örömhírt, míg zárásként újból megismételte a mai evangéliumi szakasz első mondatát: „Rövid idő s már nem láttok, ismét rövid idő s viszontláttok.” (Jn16,16)
Jn16,16-20
16Rövid idő s már nem láttok, ismét rövid idő s viszontláttok.” 17A taníványok közül néhányan elkezdtek tanakodni: „Mit akarhat ezzel mondani: Rövid idő, s már nem láttok, ismét rövid idő, és viszontláttok? És hogy: az Atyához megyek?” 18Így töprengtek: „Mi az, hogy rövid idő? Nem értjük, mit akar vele mondani.” 19Jézus észrevette, hogy meg akarják tőle kérdezni, azért így szólt hozzájuk: „Azon tanakodtok egymás közt, hogy azt mondtam: Rövid idő s már nem láttok, ismét rövid idő és viszontláttok? 20Bizony, bizony, mondom nektek: Ti sírtok majd és jajgattok, a világ azonban örülni fog. Szomorkodtok, de szomorúságotok örömre változik.
