Május 24-én, Urunk mennybemenetelének vasárnapján Dr. Kajtár Edvárd plébános a Székesegyház előtti Dóm téren mutatott be szentmisét. A hívőközösség a szabadban ünnepelte a legszentebb áldozat bemutatását, míg az otthonaikban maradtak online csatlakoztak.
„Az Úr Jézus a feltámadást követően negyven napon át megjelent tanítványainak, így bizonyítva, hogy minden igaz volt, amit mondott, vagyis bátran bízhatunk benne” – ezzel a mondattal kezdte Dr. Kajtár Edvárd a 10.00 órai szentmisét, majd hozzátette, bár a negyvenedik napon Jézus eltűnt, a tanítványokból ez nem váltott ki a szomorúságot, mert meggyőzte őket a bizonyosság, amiben részük lehetett. Később a plébános a homíliában a legmélyebb igazságról és a mennyországról, mint otthonról elmélkedett.
A plébános megjegyezte, hogy manapság egyre nagyobb jelentőséggel bír a következő kérdés: hogy érzed magad? Hiszen ennek felvetése arra irányít, hogy kifejezzük érzéseinket, önismeretről tegyünk tanúbizonyságot és rátaláljunk az igazságra. „Az érzéseinkről nem tehetünk, nem irányíthatjuk azokat, a rossz vagy jó érzés automatikusan jelenik meg” – mondta, ezzel utalva a mai ünnep szereplőire, az apostolokra, akik tanúi voltak annak, ahogy Jézus felemelkedett a mennybe. (vö. Mt28,16-20)
„Az apostolok érzése kettős volt és köztük akadtak olyanok, aki kételkedtek. A közömbösség, a kétely és az öröm érzései kavarogtak a tanítványokban, de ezek mögött igazság van.”
„A kétely Isten létét vonja kérdőre. Persze sokan félünk feltenni a kérdést Isten valójáról, de nem spórolhatjuk meg a felvetését! Az érett hit túlnéz a hiányon és lát mögötte valamit, erre indít a mai ünnep is. (…) A hiányok vezetnek el Isten felfedezéséhez, az Istenhiány pedig alázathiányban, csendhiányban, szeretethiányban és a türelemhiányban mutatkozik meg” – elmélkedett Kajtár atya, aki ezt követően hangsúlyozta, Jézus eltűnik, és ez hiányt vált ki, de mindenkiben más-más érzés tör fel.
Az ünnepi szentmisét celebráló plébános a hiányérzet kapcsán megemlítette, hogy létezik provokatív hiány és magunk is előidézhetjük a belső ürességet. „A böjtölés, a fizikai hiány, a virrasztás a szexuális megtartóztatás elvezet Isten megtalálásához” – mondta, majd emlékeztetett, az Úr felment az égbe és bennünk hiány keletkezett, vagyis a mennybemenetel rávilágít arra, hogy még nem vagyunk otthon. „Ez a mai ünnep egy meghívó, hogy haza kell mennünk, hogy itt nem vagyunk még teljesen otthon. Gyönyörű ez az élet, amit élünk, ha van hozzá szemünk és látjuk, de ez csak az út. Haza kell mennünk, az életünk erről szól, hogy törekedjünk oda. (…) Amikor megtapasztaljuk Jézus hiányát, felmerül a kérdés, hogy ki hiányzik, és a válasz az örök otthon. Menjük haza, mert úton vagyunk, az otthonunk a mennyország!”
Végül a homíliát Edvárd atya a XX. század elején élt karmelita szerzetes egyik fontos mondatának felelevenítésével zárta.
„Szent Erzsébet francia Dijon-i karmelita leghíresebb mondata, amelyet a Katolikus Egyház katekizmusa is idéz: »Megtaláltam a mennyországot a földön, mert a mennyország Isten, Isten pedig a szívemben van.«”
A szabadtéren összegyűlt hívek a Székesegyház előtt, az előírások betartásával vehették magukhoz a legméltóságosabb Oltáriszentséget.
Mt28,16-20
16A tizenegy tanítvány elment Galileába, arra a hegyre, ahova Jézus rendelte őket. 17Amint meglátták, leborultak előtte, bár néhányan kételkedtek. 18Jézus odalépett hozzájuk, és így szólt: „Én kaptam minden hatalmat égen és földön. 19Menjetek tehát, tegyétek tanítványommá mind a népeket! Kereszteljétek meg őket az Atya és a Fiú és a Szentlélek nevére,20és tanítsátok meg őket mindannak a megtartására, amit parancsoltam nektek. S én veletek vagyok mindennap, a világ végéig.”
