Húsvét hetedik hetének szombatján, reggel 7.00 órakor Berecz Tibor ifjúsági referens, egyetemi lelkész, iskolalelkész, kisegítő lelkész mutatott be szentmisét a Belvárosi templomban.
„Elérkeztünk a húsvéti időszak végéhez, holnap pünkösd, Jézus elbúcsúzik és nem látjuk majd, hogy hol fog haladni, nem jósolja meg a jövőt, de így követjük őt, mert ez keresztény életünk lényege” – ezzel a kijelentéssel kezdte Berecz Tibor atya a szombat reggeli szentmisét, majd a II. Eucharisztikus ima következő sorait idézte fel: „Halálodat hirdetjük urunk és hittel valljuk feltámadásodat, amíg el nem jössz.”
Az ifjúsági referens megemlítette, az elmúlt három hónapban rendszerint azt tapasztaltuk, hogy nem látunk előre, nem tudjuk, mit hoz a jövő, szigorodtak a szabályok, majd enyhítések jöttek, de nem tudjuk, hogy mi lesz ősszel, hogy alakul a járványhelyzet. „Az életünk tele van bizonytalan tényezőkkel.”
„A szentmisében ezt mondjuk: »Halálodat hirdetjük urunk és hittel valljuk feltámadásodat, amíg el nem jössz.« Ebben az időszakban vagyunk, Jézus halála, feltámadása és második eljövetele között. Tudjuk, hogy él, hiszünk benne, a hit által kapcsolódunk hozzá, hiszen megígérte, hogy velünk marad és el fog jönni, de részeltekről nem tájékoztatott, hogy mikor” – mondta az atya, ezt követően rávilágított, hogy valahol mind szeretjük bebiztosítani jövőnket, de például az idős emberek tudják, mennyi meglepetést képes hozni az élet. „A hivatásban és a házasságban is azt tapasztaljuk, hogy döntünk, de ebben benne van még sok-sok ismeretlen helyzet. (…)
Jézus azt mondja nekünk, hogy csak a következő lépésre figyeljünk, mert mindig meg fogja mondani, hogy mit kell tudnunk.”
Végül Berecz atya így zárta a homíliát: „Sok mindet nem tudunk előre, nem tudjuk, hogy mit hoz a nyár, mi lesz ősszel, de kereszténynek lenni azt jelenti, hogy a következő lépésnél figyelek arra, hogy Jézus mit kér tőlünk: »Halálodat hirdetjük urunk és hittel valljuk feltámadásodat, amíg el nem jössz.«”
Jn21,20-25
20Péter hátrafordult, s látta, hogy az a tanítvány, akit Jézus kedvelt, s aki a vacsorán a keblére hajolt és megkérdezte tőle: „Uram, ki árul el?” – az követi. 21Amikor meglátta, Péter Jézushoz fordult: „Hát vele mi lesz, Uram?” 22Jézus így válaszolt: „Ha azt akarom, hogy maradjon, míg el nem jövök, mi gondod vele? Te kövess engem!” 23Erre a testvérek között híre terjedt, hogy az a tanítvány nem hal meg. De Jézus nem azt mondta neki: „Nem halsz meg”, hanem: „Ha azt akarom, hogy maradjon, míg el nem jövök, mi gondod vele.” 24Ez az a tanítvány, aki ezekről tanúságot tett és megírta ezeket. Tudjuk, hogy igaz a tanúsága. 25Jézus még sok egyebet is tett. Ha azonban valaki mind le akarná írni – azt hiszem –, annyi könyvet kellene írnia, hogy nem tudná az egész világ sem befogadni.
