Évközi idő tizenkettedik vasárnapján, reggel 8.00 órakor Dr. Kajtár Edvárd plébános mutatott be szentmisét a Pécsi Székesegyházban.
„Mennyire vagyunk bátrak abban, hogy tanúságot tegyünk a környezetünkben, más emberek előtt, arra vonatkozóan, hogy katolikus keresztények vagyunk?” – ezzel a kérdéssel kezdte a vasárnapi szentmisét a plébános, ugyanis sokan a gyávaságunkból fakadóan hajlamosak vagyunk elrejteni kereszténységünket, de Jézus arra kér, hogy merjük felvállalni a hitünket. Később a homília bevezető szakaszában egy, a rendszerváltáskor megjelenő könyvre hívta fel a figyelmet, amelynek a szerzője bár korábban ateista volt, megtért. Az atya Istenről beszélni veszélyes című mű kapcsán arról beszélt, hogy mi is bátran merjünk tanúságot tenni mások előtt, még akkor is, ha ez veszélyes.
„Aki Istenről beszél, felállít egy követelményrendszert, amivel elsősorban saját magát határozza meg, hiszen ha Istenről beszél szavakkal, akkor róla beszélnek a tettei is. Az ókeresztény mondás arra figyelmeztet: ne beszélj úgy Istenről, hogy kérdezzenek, de élj úgy, hogy kérdezzenek. Persze ez nehéz, küzdelmes feladat, mert ezért megvethetnek. Viszont Jézus arra hív, hogy vállaljuk ezt a kockázatot és merjünk róla beszélni!” – jelentette ki Kajtár Edvárd atya, majd ezzel kapcsolatban, utalva a mai evangéliumi részletre (Mt 10,26-33), rávilágított arra, hogy mit kell hirdetni a „háztetőkről” (vö. Mt10,27), hiszen ez meghatározza tanúságtételünket. „Arról beszéljek, amit a fülünkbe súgtak, amit átéltünk! Amikor az emberek kíváncsiak Jézusra, arról meséljünk, hogy bennünk hol van ez a valóság, arról, amit megtapasztalunk az imádságba, mert ők így fogják tudatosítani, hogy ki az az Isten, hol van az életünkben, hogyan vezet, hogyan hat ránk. De beszéljünk a reményeinkről is, hogy minket milyen világosság vezet, hogyan dolgozzuk fel a nehézségeket. Valamint beszéljünk az irgalomról, mert erre tanít az evangélium!”
A plébános elmondta, amikor Istenről beszélünk, nem filozófiai vitákat kell folytatni, hanem tanúságot tenni arról, hogy Isten a mi Atyánk és ezt az apai képet nem az emberi képről kell levezetni. „Isten lát engem Jézusban és Őt látom Jézusban. Szeressük egymást Jézusban és Jézust egymásban!” – magyarázta, majd folytatva az előbbi gondolatmenetet. Megjegyezte, beszéljük Isten türelméről is, arról, hogy Ő hisz bennünk, hisz a növekedésünkben és tudja, többek lehetünk. Beszéljünk az embereknek arról, hogy van méltóságuk, függetlenül a társadalmi csoporttól, ahova tartoznak.
A kereszténység az ókorban főleg a rabszolgákat érte el, hiszen amikor hallgatták az apostolokat, ráébredtek arra, hogy értékesek, még akkor is, ha végletekig kihasználják őket.”
Végül Kajtár atya összegezve a mai tanítást útravalóként adta: a keresztény nép növekedése vagy csökkenése a jelen katolikus hívek tanúságtételétől is függ.
Mt 10,26-33
26Ne féljetek hát tőlük! Hiszen semmi sincs elrejtve, ami nyilvánosságra ne kerülne, s olyan titok sincs, ami ki ne tudódnék. 27Amit sötétben mondok nektek, azt mondjátok el fényes nappal, és amit a fületekbe súgnak, azt hirdessétek a háztetőkről! 28Ne féljetek azoktól, akik a testet megölik, a lelket azonban nem tudják megölni! Inkább attól féljetek, aki a kárhozatba vetve a testet is, a lelket is el tudja pusztítani! 29Ugye két verebet adnak egy filléren? S Atyátok tudta nélkül egy sem esik le a földre. 30Nektek minden szál hajatokat számon tartják. 31Ne féljetek hát! Sokkal többet értek a verebeknél. 32Azokat, akik megvallanak engem az emberek előtt, én is megvallom majd mennyei Atyám előtt. 33De aki megtagad az emberek előtt, azt én is megtagadom mennyei Atyám előtt.
