Keresztelő Szent János életére emlékezünk születésének liturgikus emléknapján, június 24-én.
János születésének, névadásának csodás körülményeiről, életéről, tevékenységeiről a Szentírásban olvashatunk. János 6 hónappal Jézus előtt született idős szülők gyermekeként. Születési helye - a 6. századtól nyomon követhető hagyomány szerint a Jeruzsálemtől 7,5 kilométernyire nyugatra lévő Ain-Karim (ma En kerem). Anyja Erzsébet, akit Szűz Máriához rokonsági kapcsolat fűz, és akit Mária meg is látogatott várandóssága alatt. János anyja méhétől fogva eltelt Szentlélekkel, gyermekként megmozdult anyja méhében a Jézussal való első találkozása során: „Amikor Erzsébet meghallotta Mária köszöntését, örömében megmozdult méhében a gyermek, maga Erzsébet pedig eltelt Szentlélekkel.” (Lk 1,41). Apja Zakariás, zsidó pap, aki nem tudott hinni az angyali szónak, ezért megnémult. Fia születésekor írótáblára írta föl a János nevet, ekkor “megnyílt a szája” és “magasztalta Istent”. Hálaéneke a Benedictus. A különleges névadás híre elterjedt a környéken és mondogatták az emberek: „Vajon mi lesz ebből a gyerekből?” (vö. Lk 1,66)
„Amint Izajás próféta megírta: Íme, elküldöm követemet színed előtt, hogy előkészítse utadat. A pusztában kiáltónak szava: Készítsétek az Úr útját, tegyétek egyenessé ösvényeit!” (Mk 1,2-3)
János a pusztában élt, „teveszőrből készült ruhát viselt, csípőjét pedig bőröv vette körül, sáska és vadméz volt eledele” (vö. Mt 3,4), hirdette a bűnbánat keresztségét a bűnök bocsánatára és a megtérést: „Tartsatok bűnbánatot, mert közel van a mennyek országa!” (Mt 3,2). A Jordán vidékére ment, a Jordán folyó vizében keresztelte meg az embereket, magát Jézust is. „Nem a Messiás vagyok, hanem csak az előfutára.” (vö. Jn 3,28) – mondja János önmagáról. Isteni küldetésének és prófétai nagyságának örök tanúja lett Jézus azáltal, hogy fölkereste a Jordánnál, és megkeresztelkedve vallomást tett prófétai igehirdetése és Isten népének fölkészítése mellett. Jézus Jánosról többek között az alábbiakat fogalmazza meg:,,Bizony mondom nektek: asszonyok szülöttei közt nem született nagyobb Keresztelő Jánosnál.'' (Mt 11,11). János tanúságot tett Krisztusról: „Nézzétek, az Isten Báránya! Ő veszi el a világ bűneit.” (vö. Jn 1,29); „Láttam és tanúskodom róla, hogy ő az Isten Fia.” (Jn 1,34)
János tevékenységét a közeli Jerikóban élő Heródes Antipász aggodalommal nézte, János fel is emelte szavát többször az Isten parancsát semmibe vevő tartományi fejedelem ellen. Heródes bár tisztelte és félt tőle, mert szent embernek tartotta, mégis elfogatta. Heródiás (Heródes feleségének) manipulációi következtében a király lefejeztette Jánost, akinek vértanúságára augusztus 29-én emlékezünk.
A Szentírás egyértelműen meghatározza János Istentől kapott küldetését:
„Azért jött, hogy tanúságot tegyen, tanúságot a világosságról, hogy mindenki higgyen általa.” (Jn 1,7)
Jánosra megtisztelő figyelem irányul Egyházunkban, hiszen Jézuson és Szűz Márián kívül csak Keresztelő Szent Jánosnak ünnepeljük test szerint való születésnapját is (az égi születésnapja mellett).
Keresztelő Szent János apja, Zakariás ezt a jövendölést kapta az angyaltól: „Örömödre lesz, és ujjongani fogsz rajta, és sokan örülnek majd születésén.” (Lk 1,14)
Örvendezzünk mi is e napon! Istenünk, ki azért küldted Keresztelő Szent Jánost, hogy a népet előkészítse Krisztus Urunk eljövetelére, kérünk, add meg népednek a Szentlélek örömét, és vezéreld híveid szívét az üdvösség és a béke útjára!
Forrás: Aleteia; Diós István: A szentek élete; Magyar Katolikus Lexikon
