Évközi idő tizenkettedik hetének csütörtöki napján, reggel 7.00 órakor Máger Róbert irodaigazgató atya mutatott be szentmisét a Belvárosi templomban.
A reggeli szentmise homíliájában Máger Róbert atya a hegyi beszéd befejező részével kapcsolatban fogalmazta meg az örömhírt. Megemlítette, hogy Jézus nagyon fontos dologra emlékeztet az evangéliumon keresztül (Mt 7,21-29). „Az üdvösséget nem az nyeri el, aki szép szavakat mond, hanem aki tettekre váltja a tanítást, aki teljesíti az Isten akaratát! Jézus a sziklára épült ház hasonlatával szemlélteti, nem mindegy, hogy milyen alapokon nyugszik az életünk, hiszen ez mindent meghatároz” – mondta, majd hozzátette, gyakran kéne az előbbi gondolatról elmélkednünk és a következő kérdéseket tette fel a szentbeszédben: miben is bízunk igazán? Mire alapozzuk az életünket?
„Vannak, aki az anyagi jóléte, az egészségre, saját hatalmára alapozzák az életet, azonban mindez ingatag és hamis biztonságot ad. Vannak, akik emberi kapcsolataikban bíznak, ugyanakkor gyakran előfordul velük, hogy amikor már nem fűzi őket érdek más emberekhez, magukra maradnak. Emellett számos dologra alapozhatjuk hamis biztonságunkat, akár tehetségünkre, képességeinkre, tudásunkra, de ezekből gyakran egy önelégült ember magatartása bontakozik ki, aki mások negatívumaival szemben akarja felmutatni erényeit” – sorolta az atya, ezt kövezően megjegyezte, hogy az ember könnyen csapdába eshet. „Ha önmagunkra, tudásunkra, elképzeléseinkre alapozzuk életünket, akkor az bármikor összeomolhat, mint a hirtelen jött áradáskor az épület, aminek az alapjai gyengék. (vö. Mt 7,26-27)
Ezzel szemben a keresztény élet szikla alapja a Krisztusba vetett hit és Isten akaratának teljesítése, és az ettől való távolodásnak minden ember életében megvannak a következményei.”
Máger atya elmondta, az Ószövetségben az emberek hibáinak forrását mindig az Úrtól való eltávolodásnak nyilvánították, majd a mai olvasmány (2Kir 24,8-17) felidézésével kifejtette a gondolatait. „Az olvastuk, hogy amikor Jojachin király feladta önmagát, már nem könyörgött az Úrhoz. Ez az emberi élet sorosa is, ha nincs valós alapja az életünknek. Ugyanakkor, ha jó lélekkel figyelünk az Egyház tanításaira, képesek leszünk az életünket Isten akarta köré szervezni.”
„Mit kíván tőlem Isten? Gondoljunk erre nap mint nap és tudatosítsuk, hogy Ő jót akar nekünk, ezért, ha Isten akaratát teljesítjük, akkor jó történik velünk, még ha nehézség is vár ránk. Mert Isten szeret bennünket, és ez olyan erős alap, ami megtart bennünket, amit senki és semmi nem vehet el tőlünk!” – hangsúlyozta. Végül az atya összegezve a mai evangélium örömhírét, elmondta, hogy Isten akaratához való ragaszkodás erős alapja az életünkben, megtart bennünket miden nehézség közepette.
„Köszönjük meg az Úr Istennek, hogy az akaratához ragaszkodhatunk és kérjük Őt, adjon erőt ahhoz, hogy szándékának teljesítése legyen minden vágyunk. Így éljünk! Életünket ma és mindennap a ragaszkodás vezesse!”
Mt 7,21-29
21Nem jut be mindenki a mennyek országába, aki mondja nekem: – Uram, Uram! Csak az, aki teljesíti mennyei Atyám akaratát. Sokan mondják majd nekem azon a napon: 22Uram, Uram, hát nem a te nevedben jövendöltünk? Nem a te nevedben űztünk ördögöket? Nem a te nevedben tettünk annyi csodát? – 23Akkor kijelentem nekik: Sosem ismertelek benneteket. Távozzatok színem elől, ti gonosztevők! 24Aki hallgatja szavamat, és tettekre is váltja, az okos emberhez hasonlít, aki sziklára építette a házát. 25Szakadt a zápor, ömlött az ár, süvített a szél, és nekizúdult a háznak, de nem dőlt össze, mert szikla volt az alapja. 26Aki hallgatja ugyan tanításomat, de nem váltja tettekre, a balga emberhez hasonlít, aki házát homokra építette. 27Szakadt a zápor, ömlött az ár, süvített a szél, és nekizúdult a háznak. Az összedőlt és romhalmazzá vált.” 28Ezzel Jézus befejezte ezeket a beszédeket. A nép ámult tanításán, 29mert úgy tanított, mint akinek hatalma van, s nem úgy, mint az írástudók.
