A pécsi Székesegyház Szent Péter és Pál tiszteletére épült, akiket Anyaszentegyházunk június 29-én együtt ünnepel. A bazilika szentélyében lévő csodálatos képen már messziről látszik, amint a trónon ülő Jézus Krisztus közelében ott áll Péter és Pál apostol. Szemlélve őket felmerül bennünk a kérdés: Kik ők? Mire tanítanak bennünket?
Simon Péterről elsősorban az evangéliumokban, az Apostolok Cselekedeteiben és a nevéhez fűződő két levélben olvashatunk. Galileából származó halász volt, akit az Úr elsőként hívott meg, hogy a tanítványa legyen (Mt 4,18-20; Mk 1,16-18). Ott van hűségesen Jézus mellett a Mester fogságba kerüléséig, s ő az, aki bátran megvallja, hogy Jézus a Krisztus, az élő Isten Fia (Mt 16,16; Mk 8,29; Lk 9,20). Az isteni Mester a Péter, azaz a ’Kőszikla’ nevet adja neki és őrá építi Egyházát (Mt 16,18). Tehát Simon Péter mint a feltámadt Krisztus első számú tanúja (Lk 24,34; 1Kor 15,5) azt a küldetést kapja, hogy az embereket Jézushoz vezesse, illetve, hogy megerősítse őket a Jézus Krisztusba vetett hitben (Lk 22,31-32; Jn 21,15-17). Az első apostol, római vértanúságát követően, amelyre a Kr.u. 60-as években került sor, ezt a hivatását tovább folytatja a Szentlélek által utódain: a római pápákon keresztül.
Péter megtanít bennünket arra, hogy szeressük az Úr szavát és engedelmeskedjünk neki, bízzuk rá magunkat. Hiszen az első apostol meghallva Jézus hívó szavát, azonnal követni kezdte Őt (Mt 4,18-20; Mk 1,16-18). A Mester szavának erejében bízva, kivetette halfogásra a hálót nappal is (Lk 5,4-5), illetve egy másik alkalommal kilépett a bárkából, hogy a háborgó tó felszínén járva az Úrhoz odamenjen (Mt 14,28-29). S amikor visszaemlékezett Jézus szavaira, saját bűneit megbánva sírásra fakadt (Mt 26,75; Mk 14,72; Lk 22,61-62). Továbbá arra bátorít minket, hogy lelkesen, mindenünket odaadva szeressük az Urat (Mt 17,4; Mt 19,27-28; Jn 21,7), s minden nap lépjünk Jézus Krisztussal szeretet-párbeszédbe, megismételve az apostol szavait: „Uram, te mindent tudsz, azt is tudod, hogy szeretlek.” (Jn 21,17)
Saul, a későbbi Pál apostol Kr. u. 8 körül született Tarsusban, és a Kr. u. 60-as években halt vértanúhalált Rómában. Életéről és tevékenységéről elsősorban az Apostolok Cselekedeteiből és leveleiből tudunk. Jelentőségét mutatja, hogy az újszövetségi Szentírás 27 iratából 13 a nevéhez fűződik. Hatása igen jelentős egészen napjainkig a keresztény teológiára, lelkiségre, művészetekre. A vasárnapi szentmisék során rendszeresen olvasunk fel leveleiből, nevét számos templom, intézmény, település őrzi.
Lelkes apostol, akit a damaszkuszi úton a feltámadt Jézus hívott meg arra, hogy tanúskodjék róla minden nemzetnek (ApCsel 9,3-19). Kitartó misszionárius, aki kb. 16000 km-t tett meg, hogy a megfeszített és feltámadt Jézus Krisztus evangéliumát hirdesse zsidóknak, pogányoknak egyaránt (1Kor 1,22-24; 1Kor 15,1-11; 2Kor 11,22-29). Imádkozó teológus, aki a Szentlélektől vezetve, Jézussal mély barátságot ápolva, az elsők között fogalmazta meg hitünk igazságait, hogy párbeszédbe lépve a zsidó, görög és római kultúrával, fel tudja mutatni Jézus Krisztus arcát mindenkinek (Róm 1,16-17). Vértanú, aki az Úr iránti szeretetből vállalta a próbatételeket s halt meg (2Tim 4,6-8).
Pál apostol titka és ereje, amire példája tanít minket, az a biztos remény volt, hogy Isten szeretetétől, amely Jézus Krisztusban van, senki és semmi nem szakíthat el (Róm 8,31-39). Élete állandó válasz volt az Úr szeretetére (Gal 2,20). Ez a remény, amelyről tudta, hogy nem csal meg, éltette, hajtotta s lelkesítette őt a Szentlélek által (Róm 5,5).
Közös ünnepük arra hív tehát bennünket, hogy szemléljük együtt őket és bátran tanuljunk tőlük, mert ők, akik közel állnak Jézus Krisztus mennyei trónjához, imádkoznak értünk és minket is elvezetnek az Úrhoz. Szent Péter és Pál apostolok, Székesegyházunk védőszentjei, könyörögjetek értünk és tanítsatok minket Jézus követésére!
Nyúl Viktor pasztorális helynök atya
