Évközi idő tizenharmadik hetének hétfőjén, Szent Péter és Szent Pál főünnepén, reggel 7.00 órakor Dallos Tamás püspöki szertartó atya mutatott be szentmisét a pécsi Székesegyházban, amelyet a Pécsi Egyházmegye területén elő emberekért ajánlotta fel.
A homília kezdetekor Dallos Tamás atya megjegyezte, hogy egykor Egyiptomban, Lalibela uralkodása alatt a KPOT kereszténység felvirágzott, azonban ellenséges vallások, kultúrák egymás után rombolták le a keresztények templomait. Ezért – egyes források szerint – az itt élők sziklába vájták a templomokat, amit az emberi kéz nem tudott lerombolni. Ez pedig nagy biztonságot adott a hívőknek, hiszen így ünnepelhették az Eucharisztiát. Később a püspöki szertartó atya hangsúlyozta, hogy az igazság 2 oszlopát, szent hitünk elültetőit, Péter és Pál apostolt ünnepeljük. „Egyházmegyénk védőszentje Szent Péter, mégsem tudjuk önmagában szemlélni, hiszen Péter és Pál kettősének alakja nem elválasztható” – elmélkedett, majd Szent Ágoston szavait idézve, hogy bár a két apostol külön-külön halt vértanúhalált, mégis egyek voltak, ezért szeressük hitüket, megpróbáltatásukat, tanúságtételüket és igehirdetésüket.
„A két apostol sok mindenben különbözött egymástól, de az evangélium ügyéért való fáradozásban közösek voltak. Az ő példájukból megtudjuk, hogy milyen erő rejlik a Krisztussal való találkozásban. (…) A Szentírásban olvashatjuk, hogy mindenkinek, aki Jézussal találkozott, annak megváltozott az élete, mert az Istennek való találkozás nyomot hagy az ember lelkén!” – jelentette ki Dallos Tamás atya, majd hozzátette, hogy Péter és Pál is felismerték Krisztusban az isteni valóságot. Aki pedig egyszer megérint Krisztus szeretete, nem menekül ebből a boldogságból. „Isten szeretetét nem cserélhetjük fel!”
Végül az atya emlékeztetett, ma azt ünnepeljünk, hogy valaha ezen a fölön gyökeret vert az evangélium szava és felépült a Székesegyház, ahol mi is boldogan összejöhetünk ünnepelni. „A kérdés csak az, hogy a Lalibelai templomok története puszta információ vagy az evangélium, amely élettel tölti meg ezeket a falakat, képes a szívünkig érni, képes e belülről átformálni, ahogy Pétert és Pált átformálta az evangélium ismerte?”
„Adja az Úr, hogy tudjunk hálásak lenni elődeink hitéért, épített örökségeinkért, az egyházmegyénkért, de még inkább azokért az ajándékokért, amelyekkel az Úr Isten gazdagít, segít bennünket és erősít a hitünkben.”
Mt 16,13-19
13Amikor Jézus Fülöp Cezáreájának vidékére ért, megkérdezte tanítványaitól: „Kinek tartják az emberek az Emberfiát?” 14Így válaszoltak: „Van, aki Keresztelő Jánosnak, van, aki Illésnek, Jeremiásnak vagy valamelyik másik prófétának.” 15Jézus most hozzájuk fordult: „Hát ti mit mondtok, ki vagyok?” 16Simon Péter válaszolt: „Te vagy Krisztus, az élő Isten Fia.” 17Erre Jézus azt mondta neki: „Boldog vagy, Simon, Jónás fia, mert nem a test és vér nyilatkoztatta ki ezt neked, hanem az én mennyei Atyám. 18Én is mondom neked: Péter vagy, erre a sziklára építem egyházamat, s az alvilág kapui sem vesznek rajta erőt. 19Neked adom a mennyek országa kulcsait. Amit megkötsz a földön, a mennyben is meg lesz kötve, s amit feloldasz a földön, a mennyben is fel lesz oldva.”
