Lőrinc a spanyolországi Oscaban született 226-ban. Alapfokú tanulmányait otthon végezte, majd Zaragozába ment tanulni, a híres egyetemen annyira gyors és csodálatos volt előrehaladása, hogy az összes hallgató közül a legjobbnak tartották. A város püspöke is felfigyelt rá és szolgálatába hívta a tehetséges ifjút.
Az Ibériai-félszigeten tartózkodva a leendő II. Szixtusz pápa, miután értesült Lőrinc erényeiről, magával vitte őt Rómába, ahol személyesen gondoskodott képzéséről. 17 éves korában, a tudományban és az erényben elért haladása miatt Fábián pápa akolitussá, hat évvel később szubdiakónussá, végül diakónussá szentelte, Lőrinc 27 éves volt ekkor. 258-ban, amikor II. Szixtuszt pápává választották, Lőrinc a Római Egyház archidiakónusa lett, amely megfelel a jelenlegi bíborosi méltóságnak.
De míg az egyház tanítása – többek között Lőrinc tüzes prédikálásának hatására - egyre nagyobb teret nyert a pogányok körében, elszabadult közben Valeriánus császár véres keresztényüldözése is.
Lőrincet bebörtönözték és megkínozták. Röviddel ezután Szixtusz pápát is elfogták és börtönbe vetették. Mialatt egy katona barbáran vonszolta a megkötözött pápát, Lőrinc találkozott vele és könnyek között kiáltott fel: - Hova mész atyám, fiad nélkül? Hova mész, szent pap, diakónusod nélkül?. Szixtusz azt válaszolta: "Nem hagylak el téged, fiam, de terád más harcok várnak még... Három nap múlva követni fogsz engem ... Vedd magadhoz az egyház vagyonát és kincseit, és oszd szét azt belátásod szerint!”
Lőrinc szorgalmasan felkutatta a Róma szomszédságában élő szegényeket és szétosztotta közöttük a rábízott vagyont. Legvégül, miután búcsút vett a keresztény testvérektől, Valeriánushoz ment, aki már kerestette őt. A császár felszólította, hogy hozza el neki az egyház javait, Lőrinc erre megígérte, hogy három napon belül teljesíti az uralkodó kérését. Bejárta a város utcáit, összegyűjtött egy csomó szegény embert és a császár elé vitte őket, mondván: »Íme, az egyház kincsei!«. A felháborodott császár így kiáltott: "Hogy merészelsz gúnyolódni velem? ... Tudom, hogy vágysz a halálra... De ne hidd, hogy azonnal meg fogsz halni, mert meghosszabbítom a gyötrelmeidet!"
Így is tett: elrendelte, hogy Lőrincet tegyék egy felforrósított vasrácsra és lassú tűzön pörköljék meg a testét. De a mártír szívében sokkal nagyobb tűz égett! Amikor az egyik oldalán égették, hóhérja elrendelte, hogy fordítsák meg a testet, miután a kínzók engedelmeskedtek, a mártír nyugodt hangon így szólt: "Most már akár meg is ehettek, eléggé megsült a húsom".
Ezután Lőrinc az ég felé fordult, felajánlotta magát az Úrnak, Isten kegyelmét kérte Rómára, még utoljára kitartásra biztatta a jelenlévő keresztényeket és meghalt. 258. augusztus 10-e volt.
Forrás: santodelgiorno.it
