A heti rendszerességgel jelentkező „Örömhírre hangolva” videósorozat az adott vasárnapi evangéliumi szakaszon való elmélkedést kívánja elmélyíteni, emellett arra buzdít, hogy olvassuk a Szentírást és cselekedjük meg az Igét!
Az évközi harmincharmadik vasárnap evangéliumi szakaszán (Mt 25,14-30) Nyúl Viktor pasztorális helynök atya elmélkedik, és arra hív, hogy tekintsünk ajándékként önmagunkra, családunkra, környezetünkre, továbbá kamatoztassuk Istentől ajándékba kapott adottságainkat mások javára.
"Szeretettel köszöntök mindenkit!
Az évközi harmincharmadik vasárnap evangéliumi szakaszát Máté evangéliumának huszonötödik fejezetéből olvassuk (Mt 25, 14-30). Jézus a talentumokról szóló példabeszédet mondja el. Egy ember különböző számú talentumokat ad a szolgáinak, akik ezeket megőrzik és felhasználják.
Az első örömüzenete ennek a példabeszédnek, hogy Isten mindannyiunknak ad ajándékot. Nagylelkűen megajándékoz bennünket hittel, szeretettel, reménnyel, különböző képességekkel, lehetőségekkel. Ő az ajándékozó Isten, aki mindenkit megajándékoz önmagával. Fontos lenne, ha önmagunkra, környezetünkre, családunkra, embertársainkra úgy tudnánk tekinteni, mint Isten ajándékaira. Mert mindaz, ami körülölel bennünket Isten ajándéka. Ha így tudunk önmagunkra, egymásra és a teremtett világra tekinteni, akkor megszületik bennünk a béke, a harmónia és az öröm.
Az ajándék ugyanakkor feladattá is válik, – tanítja Szent II. János Pál pápa – hiszen ezek az emberek, akik különböző számú talentumokat kaptak, elkezdenek ezekkel dolgozni. Aki öt talentumot kap, szerez hozzá még ötöt, aki két talentumot kap, még kettőt szerez hozzá. Viszont a harmadik ember, aki egy talentumot kapott, elássa azt és nem kamatoztatja annak ajándékát. Az ajándék tehát felelősséggé válik. Fontos, hogy felfedezzük az adományokat – adottságainkat, képességeinket – és kamatoztassuk ezeket másokat szolgálva a közösség javára! Csak az marad meg az örök életre, amit szeretettel teszünk. A II. Vatikáni zsinat tanítja, hogy Isten minden embert meghív a szeretet hivatására, az életszentségre. Mindannyiunknak hivatása és küldetése, hogy életállapotunknak, lehetőségeinknek megfelelően szeressünk. Kamatoztassuk tehát adottságainkat mások javára és szolgálatára a szeretet jegyében – ez a második örömüzenete ennek a példázatnak (Mt 25, 14-30).
A történetben Jézus elmondja, hogy mikor elérkezik a számadás pillanata, a gazda megkérdezi szolgáit, hogy mit tettek a rájuk bízott talentumokkal. Az első két szolga kamatoztatta a talentumokat, ezért a gazda ezt mondja nekik:
‘Jól van, derék és hű szolga, a kicsiben hű voltál, sokat bízok rád: menj be urad örömébe.’ (Mt 25, 21-23)
Jézus megdicséri és megjutalmazza őket a mennyország örömével. A mennyország öröme azt jelenti, hogy egyre inkább bekapcsolódunk Isten szeretetébe. Isten eltölt az Ő szeretetével, boldoggá tesz bennünket. Vagyis mindazok, akik hisznek Jézus Krisztusban és a szeretetgesztusai szerint élnek, a mennyország örömébe jutnak.
Viszont a harmadik szolga, aki az urától való félelmétől vezérelve elásta a talentumot és nem kamatoztatta, a következőt hallja:
‘Te gonosz és lusta szolga! Tudtad, hogy aratok, ahol nem vetettem és gyűjtök onnan, ahová nem ültettem. Éppen ezért el kellett volna helyezned a pénzemet a pénzváltóknál, hogy amikor megjövök, kamatostul kapjam vissza a magamét. Vegyétek hát el tőle a talentumot és adjátok annak, akinek tíz talentuma van! ’ (Mt 25, 26-28)
Az úr azt parancsolja a többi szolgának, hogy vessék a balga szolgát a külső sötétségre, ahol sírás és fogcsikorgatás lesz. Ez jelképesen azt fejezi ki, hogy akik nem az irgalmasság, nem a szeretet szerint élnek, nem annak fényében járnak földi életükben, azok elkárhoznak.
A harmadik örömüzenete tehát az évközi 33. vasárnap evangéliumi szakaszának, hogy éljük felelősségteljesen az életünket, mert életünk alkonyán – ahogy Keresztelő Szent János fogalmaz – szeretetünk alapján leszünk megítélve szeretetből. A szeretet Istene a szeretetünk alapján vizsgál meg bennünket.
Tartsunk egy kis csendet és adjunk hálát az Úrnak! Imádkozzunk mindenkiért és bízzuk rá magunkat a Jó Istenre!"
Máté 25, 14-30
Úgy lesz akkor, mint amikor egy ember arra készült, hogy külföldre menjen. Hívta a szolgáit és átadta nekik vagyonát. Az egyiknek öt talentumot adott, a másiknak kettőt, a harmadiknak pedig egyet, mindegyiknek a képessége szerint; és elment külföldre. Ekkor rögtön elment az, aki öt talentumot kapott, befektette azokat, és szerzett másik ötöt. Éppígy az is, aki kettőt kapott, szerzett másik kettőt. Az viszont, aki egyet kapott, elment, a földbe ásva elrejtette ura pénzét.
Sok idő múltán megjött ezeknek a szolgáknak az ura és számadást tartott velük. Előállt ekkor az, aki öt talentumot kapott, hozott másik öt talentumot, és így szólt: ‘Uram, öt talentumot adtál nekem, nézd, másik öt talentumot nyertem rajta.’ Az ura azt mondta neki: ‘Jól van, derék és hű szolga! A kicsiben hű voltál, sokat bízok rád: menj be urad örömébe.’ Ezután jött az is, aki a két talentumot kapta és így szólt: ‘Uram, két talentumot adtál nekem, nézd, másik két talentumot nyertem rajta.’ Az ura azt mondta neki: ‘Jól van, derék és hű szolga, a kicsiben hű voltál, sokat bízok rád: menj be urad örömébe.’ Végül odajött az is, aki egy talentumot kapott, és azt mondta: ‘Uram, tudom rólad, hogy kemény ember vagy, aratsz, ahol nem vetettél, és begyűjtesz onnan is, ahová nem ültettél. Mivel féltem tőled, elmentem és elrejtettem a talentumodat a földbe. Íme, itt van, ami a tied!’ Az ura azt válaszolta neki: ‘Te gonosz és lusta szolga! Tudtad, hogy aratok, ahol nem vetettem és gyűjtök onnan, ahová nem ültettem. Éppen ezért el kellett volna helyezned a pénzemet a pénzváltóknál, hogy amikor megjövök, kamatostul kapjam vissza a magamét. Vegyétek hát el tőle a talentumot és adjátok annak, akinek tíz talentuma van! Mert mindannak, akinek van, még adnak és bővelkedni fog. Attól pedig, akinek nincs, még azt is elveszik, amije van. A haszontalan szolgát pedig dobjátok ki a külső sötétségre! Lesz majd ott sírás és fogcsikorgatás!’
