2014. december 9. - Advent II. hét kedd
„Szóljatok Jeruzsálem szívéhez és kiáltsátok oda neki: Véget ért szolgaságának ideje, bocsánatot nyert gonoszsága” (Iz 40, 1)
Ha a világ nyelvén próbálnám meg ezt a kifejezést érzékletes módon lefordítani, azt mondanám, a hely szelleme. Ha merészebb lennék, azt mondanám a hely lelke. Szentatyánk a közelmúltban, az Európai Parlamentben mondott beszédében figyelmeztette a törvényhozókat, a népek által delegált képviselőket, politikusokat, hogy Európa lelkével játszanak.
A széttöredezettség belső és külső sebeit hordozó személyes és a tőlünk különböző világunk magán hordozza annak lehetőségét, hogy a részek egymáshoz illeszkedjenek. A teljesség utáni vágy nem utópisztikus délibáb, hanem annak valós víziója, hogy a szeretet cselekvő ereje mozgósítható. Jeruzsálem falai mögött biztonságban él az áldott nép. Az új Jeruzsálem képe lelkesítő látomás. Az új ég és új föld várományosai mindazok (2 Pét 3,13), akik befogadják, szívükbe zárják az Élet igéjét (Jn 1,12), aki mindig megtestesülni kíván az emberi szívekben. Jeruzsálem láttán szívünk ünnepi örömtől dobban (Zsolt 42,5), de ott van a fájdalom is, mely a falakon kívül maradottak jajkiáltása és siralma.
Isten fáradhatatlan szenvedéllyel keresi a hozzánk vezető utat. Megkeresni jön, ami elveszett, egyszerűen kigurult a zsebünkből, mint egy féltve őrzött gyermeki játék. Jeruzsálem szíve, anyánk szíve, aki nemcsak könnyű álmot ígér, hanem tartalmas, emberhez méltó életet is – mert ahol a kincsed, ott a szíved is. (Mt 6,21)
