Kilenc napon keresztül tartott az Ars Sacra fesztivál Pécsett: szeptember 19-étől 27-éig zajlott az előadásokból, beszélgetésekből, koncertekből álló programsorozat, amelynek idei központi mottója a következő volt: „Szentek legyetek!" (1 Pt 1, 16)
Az idei pécsi fesztivál azért is volt különleges, mert rendezvényeinek a püspökség augusztus végén átadott s felújított turisztikai helyszínei adtak otthont. Szélesebb közönség előtt mutatkozott be a Magtár Látogatóközpont, idegenvezetéssel tekinthették meg az érdeklődők a püspöki KincsTár frissen összeállított gyűjteményét vagy a székesegyházat és a Dóm-kőtárat. Az Ars Sacra fesztivál célkitűzése minden évben az, hogy felhívja a figyelmet az egyház és az egyházi művészet értékeire. Idén a Pécsi Egyházmegye nemcsak a programok összeállításával, de a helyszínek kiválasztásával is ezt szerette volna közvetíteni.
A székesegyház és a Dóm-kőtár szakrális terei színvonalas zenei programoknak adtak helyet: a nyitó napon Szamosi Szabolcs orgonakoncertjét hallhatta a közönség, a hét folyamán pedig a Hírës Pannónia Régizenei Együttes, a Schola Cantorum Sopianensis kórus és Tóka Ágoston orgonaművész lépett még fel. Az Ars Sacra programjába most a latin nyelvű szentmisék is bekerültek, amelyeken a Pécsi Székesegyház Palestrina Kórusa működött közre.
Az események jelentős részét tartalmi szempontból összekapcsolta az épített örökség bemutatásának és tanulmányozásának szándéka. Az Ars Sacra különböző rendezvényei során a nagyszámú érdeklődő sokféle megközelítésmóddal, hangsúllyal és korszakkal találkozhatott, miközben az előadások és idegenvezetések alapvetően hasonló kérdésekre keresték a választ. Milyenek voltak elődeink szakrális terei? Milyen kapcsolat fűzhette különböző korszakok hívő embereit, közösségeit templomukhoz, s milyen jelentőséget tulajdoníthattak a szakrális térben megjelenő művészeti formáknak, szobroknak, freskóknak, domborműveknek? S végül: mit mond a mai művész, építész, művészettörténész, régész és történész számára mindaz, ami a gazdag örökségből megmaradt, ami látható?
A székesegyház művészettörténeti alakulásának kérdéseit járta körbe Raffay Endre művészettörténész a székesegyházban és a Dóm-kőtárban tartott idegenvezetése során. Vezetésének és magyarázatainak középpontjában a román kori pécsi székesegyház állt, a Dóm-kőtár faragványait bemutatva a laikusok számára is megjelenítette az egykori székesegyházat a maga páratlan szépségében.
Ezzel összefüggésben különösen érdekes volt meghallgatni Dévényi Sándor előadását, aki építészként a múltból élő jelen templomépítészeti lehetőségeit, a szakrális tér 21. századi kialakításának koncepcióit taglalta.
Buzás Gergely régész, művészettörténész és Tóth Zsolt régész az ókeresztény temető feltárása alapján fogalmazták meg következtetéseiket, s nyitottak ezzel új fejezetet a székesegyház eredetének kutatásában. Ha ugyanis a Cella Trichorát a Karoling-korban valóban használták liturgikus célokra, templomként, akkor akár ez az épület is lehetett a legelső pécsi székesegyház, amikor Szent István király egyházmegyét alapított 1009-ben.
Az építészeti és képzőművészeti értékek bemutatása az Ars Sacra rendezvényén túl is folytatódik: október 15-16-án a Pécsi Egyházmegye Keresztény Örökség Kutatóintézete kétnapos tudományos konferenciára várja mindazokat, akik szeretnék jobban megismerni a székesegyház múltját. A konferencia előadói a középkori pécsi székesegyházról osztják meg legújabb kutatási eredményeiket egymással és az érdeklődőkkel.
