Márton, a pannóniai Savariában született 316-ban vagy 317-ben. 371-ben választották a galliai Tours püspökévé. 397-ben halt meg. Európa talán legnépszerűbb szentje.
Életrajzát Sulpicius Severus írta meg és adtak ki néhány évvel a szent halála után. Feljegyezte Márton mondásait és számos csodatettét, végül egy rövid bekezdést szentelt Márton lelkiségének, hogy világossá tegye: minden csodatette és tanítása a szüntelen imádság és elmélkedés gyümölcse volt.
„Megvallom őszintén, hogy még ha – mint mondják – maga Homérosz jönne elő az alvilágból, ő se tudná kifejezni Márton nagyságát, mert annyira nagyobb volt benne minden, hogy az szavakkal le nem írható. Soha nem múlt el olyan óra, s olyan perc, amelyet ne szentelt volna az imádságnak és ne töltött volna szent olvasmánnyal, de még az olvasás vagy más tennivaló közben sem hagyott fel az imádsággal. Mint ahogy a kovácsoknak az a szokásuk, hogy munka közben az üllővasra mintegy pihenésképpen is ráütnek, úgy Márton még akkor is mindig imádkozott, ha látszólag mást csinált." (Sulipicius Severus, Szent Márton élete 26.)
