„Sok szorongatás közepette kell bejutnunk az Isten országába." (ApCsel 14, 22) Ha sok az üldözés, sok a tanúságtétel is; ahol sok a győzelmi koszorú, ott sok volt a küzdelem is. Javadra válik tehát, ha sok az üldöző, mert a sok üldözés közepette könnyebben találsz lehetőséget arra, hogy te is koszorút nyerj.
Tanuljunk Sebestyén vértanú példájából, akinek mennyei születésnapját ünnepeljük ma.
Sebestyén milánói származású volt. Talán már eltávozott innen az üldöző, vagy még ide sem ért a birodalomnak erre a részére, vagy itt csak enyhébb volt az üldözés. Sebestyén úgy látta, hogy itt egyáltalán nincs lehetőség a küzdelemre, vagy csak nagyon kicsi harcra van kilátás.
Rómába ment, ahol elkeseredett üldözések dúltak hitünk ellen; ott szenvedett, azaz ott nyerte el a győzelmi koszorút. Tehát örök halhatatlanságának állandó lakhelyét ott szerezte meg, ahová csak jövevényként érkezett. Ha akkor csak egyetlen üldöző lett volna, Sebestyén nem kapott volna ott sem vértanúi koszorút. De még rosszabb, hogy nem csupán látható üldözők vannak, hanem láthatatlanok is, mégpedig sokkal többen.
Miként ugyanis egy üldöző király sok helyre küldött ki üldözési parancsot, és így az egyes tartományokban és városokban több üldöző is lett, ugyanígy irányítja a sátán is sok csatlósát, akik nemcsak külsőleg, hanem belsőleg is üldözik az egyes lelkeket.
Ezekről az üldözésekről mondatott: Az üldözésből mindenkinek kijut, aki buzgón akar élni Krisztus Jézusban (2 Tim 3, 12). Ez mindenkire vonatkozik, senki sem kivétel. De hát ki is lehetne kivétel, ha már maga az Úr is elviselte az ilyen üldözések próbatételeit?
Hány ilyen elrejtett vértanúja van Krisztusnak napról napra, akik tanúságot tesznek az Úr Jézus mellett! Ismerte ezt a vértanúságot és ezt a Krisztus melletti hűséges tanúságtételt az az Apostol is, aki ezt írta:
„A mi dicsőségünk lelkiismeretünk tanúságtételében áll
(2 Kor 1, 12)."
(Szent Ambrus püspöknek a 118. zsoltárhoz írt magyarázatából)
A kép a Pécsi Székesegyház Mária kápolnájában készült.
Fotó: Loósz Róbert
