A Pécsi Egyházmegye családos táborában, Fadd-Domboriban július 25. és 28-a között 29 család vett részt 70 gyerekekkel. Az idei mottó „Krisztus a mi reményünk”volt.
Az előadások, tanúságtételek mellett kiscsoportos beszélgetésekre került sor a felnőttekkel, alkalmanként más-más csoportbeosztással. Lelki programként pénteken szentségimádást tartottak. A gyóntatást a táborban jelenlévő Kürtösi Krisztián és Bacsmai László atya biztosította. Szombat este a záró misén kis- és nagy gyerekekből verbuválódott alkalmi zenekar emelte a szentmise hangulatát.
A szervezők felkérése révén a három házaspár életük egy-egy nehéz, megpróbáltatásokkal teli időszakáról tartott előadást, tanúságtételt. Megmutatták, hogy hogyan élték meg ezt hitben, milyen kegyelmekkel gazdagodtak a nehézségeikben, és hogy életükben a kilátástalan helyzetből csak a hitük és imájuk ereje teremtett bennük új reményt. Történetük és példájuk az Isten dicsőségét hirdette!
A rengeteg gyerekre önkéntes segítők és paksi óvónénik felügyeltek, de a kamaszgyerekek is kivették a részüket a sportversenyek, kézműves foglalkoztatások és egyéb programok lebonyolításában.
A tábor minden családja már a regisztrációnál húzott egy másik családnevet, azzal a feladattal, hogy a rendelkezésre álló három nap alatt törekedjenek a másik családot megismerni, velük beszélgetést kezdeményezni. Ez nagyon népszerű feladat volt: étkezéseknél, a strandon és a késő esti beszélgetésekben ez a „feladatmegoldás” szépen működött.
A tábor végét a szokásos szombat esti tábortűz zárta. A mulatságnak óriási vihar és felhőszakadás vetett véget, szem- és ruha nem maradt szárazon.
Vasárnap a zenés hálaadás mellett kitüntető címek átadására is sor került. A legmotiváltabb zenész, a legvidámabb gyerekvigyázó, a legaktívabb barátság háló-szövögető, közösségteremtő csapat, a legjobb gumimatracot kölcsönadó család részesült kitüntetésben. A résztvevők és a szervezők köszönetüket fejezték ki a lelki programok szervezéséért és lebonyolításáért a Szabó, Mesterházy és Mészáros házaspároknak valamint Priskin Zsoltnak. Mindent megtettek azért, ahogy az egyházmegyei családtábor -ennyi gyerekkel- zavartalan legyen.
A tábor után négy különböző korú, más-más élethelyzetben levő és különböző településről érkező családot kértünk fel mini interjúra. A továbbiakban a pécsi Pótó, a komlói Sáfrány és a paksi Mészáros család, illetve a decsi Oláh Péter özvegy édesapa családtáboros élményeibe nyerhet betekintést az olvasó.
- Melyik lelkiprogram érintett meg leginkább a táborban?
Pótóék Pécsről, 4 gyerekkel: A pénteki Szentségimádás.
Sáfrány család 3 gyerekkel Komlóról: A Bacsmai Laci atya házasságról, párkapcsolatról szóló előadása utáni kiscsoportos beszélgetés érintett meg a legjobban. Meg a pénteki szentségimádás, a zenei kísérettel, az elmélkedéssel számunkra nagyon felemelő élmény volt.
Mészáros család, egy gyerekkel Paksról: A legszebb pillanatok a szombat hajnali dicsőítésen voltak az Oltáriszentség előtt, a tábori kápolnában. Öten-hatan gitárral, hegedűvel, énekelve imádkoztunk. Gyönyörű volt!
Oláh Péter özvegy édesapa, három gyerekkel Decsről: Mi érintett meg? Özvegyként speciális helyzetben vagyok. A Bacsmai Laci atya előadása érintett meg a leginkább- a házasságról. Azon gondolkodtam ezután, vajon mit tudtam én megvalósítani ebből a feleségemmel. Aztán azon is gondolkodtam, hogy milyen lesz a jövőm, lesz-e ilyen tapasztalatom még az életben…
- Mi volt a család legvidámabb pillanata Domboriban?
Pótóék 4 gyerekkel Pécsről: A tábortűz és a strandolás, ezek voltak a legvidámabb alkalmaink a gyerekekkel és a többi családdal közösen.
Sáfrány család 3 gyerekkel Komlóról: A legviccesebb az úszósziget volt, amit egy pécsi család hozott a táborba. Szobányi úszómatrac, tele gyerekkel és anyukákkal. Óriási buli volt a víz tetején a (B)Anya-hajó!
Mészáros család, egy gyerekkel Paksról: Ehhez csatlakoznánk. Az első napon a strandolás a kisfiunkkal és a hatalmas úszómatrac a víz tetején nagy mutatvány volt! Ez volt a legvidámabb dolog a táborban.
Oláh Péter özvegy édesapa, három gyerekkel Decsről: Számomra nagy boldogság volt látni a kisebbik lányomat felszabadultnak, nevetgélősnek. Jól érezte magát és bandázott a többi lánnyal. Örültem a 17 éves fiamnak, ahogyan a felnőtt programba bekapcsolódott. Büszke voltam rá.
- Mit jelentett számotokra a tábor mottója?
Pótóék 4 gyerekkel Pécsről: Bukdácsolásaink során Jézus Krisztus személyén keresztül tapasztalhatjuk meg a Gondviselő Isten kegyelmét.
Sáfrány család 3 gyerekkel Komlóról: Attila: Számomra a gyónás volt maga a remény. Krisztián atya rendelkezésre állt, és én megéltem az újrakezdés reményét, örömét.
Berni: A remény most a tábor kapcsán erősödött bennem, arra, hogy bízzunk Krisztusban. Ősszel lesz egy Expo Komlón és most erős bennem a remény, hogy ott, ezen a rendezvényen majd észre tudunk venni családokat, akik nyitottak és megszólíthatók. Sokszor vagyunk elkeseredettek, amikor látjuk, hogy ahol élünk, a gyereket beküldik a misére, de a szülők távol maradnak az Egyháztól. Itt sok, szép és hitben erős családot láttunk, ami most újraélesztette a reményünket, hogy ne csüggedjünk el, ha nem minden úgy van, ahogy szeretnénk.
Mészáros család, egy gyerekkel Paksról:Pál apostol levele a rómaiakhoz. Tavasz óta, mióta felkértek tanúságot tenni, hogy ebben a táborban a Remény lesz a téma. Nos, azóta ezt az igét hordozom magamban. Pontosan nem idézem, de azzal ad bátorságot a reményre, hogy a megpróbáltatás állhatatosságot ad, az állhatatosság elvezet a reményhez. Ebben élek. Ha csak emberi tulajdonság lenne a pozitív gondolkodás, (a reménykedés) én nem tudtam volna megosztani a velem történteket. Krisztusban remélni, rajta keresztül megélni dolgokat, egészen mély felismerés. Ezt a reményt hordozom folyamatosan.
Oláh Péter özvegy édesapa, három gyerekkel Decsről: Abban a helyzetben, amiben én vagyok, egy reményem van. Moncsi már ott van, ahova én majd megyek hozzá. Más reményem nincs.
- A személyes találkozásokból mit említenétek meg? Miért?
Pótóék 4 gyerekkel Pécsről: A kiscsoportos megosztások őszinte, bizalommal teli légköre megható volt számunkra. Ezen kívül jó volt megtapasztalni, hogy mindenki odafigyel egymás gyerekeire.
Sáfrány család 3 gyerekkel Komlóról: Két dolgot említenénk meg. Az első: egy pécsi édesanyával hosszasan beszélgettem (Berni) a házas hétvégés lelkiségről. Meghívtak minket és most ősszel talán lehetőségünk is lesz részt venni rajta. A másik Attila beszélgetése volt egy másik pécsi apukával, a kamasz gyerekek neveléséről. Milyen dilemmáik vannak apaként, milyen a tekintélyük, hogy tudnak fegyelmezni.
Mészáros család, egy gyerekkel Paksról: Érdekes módon a legmélyebb beszélgetéseink a „sajátjainkkal”, (paksiakkal) voltak. Ritkán van alkalmunk az ilyen jellegű találkozásokra. Most jó volt, hogy Vassék éppen egy gyógyító lelkigyakorlatról érkeztek a táborba és megosztották velünk az élményeiket. Ez gazdagított bennünket is.
Oláh Péter özvegy édesapa, három gyerekkel Decsről: Tudtam, hogy van a táborban egy özvegyasszony, két gyerekkel. A padon ült egyik délután és odamentem hozzá. Beszélgettünk a magáramaradottságról, és arról hogy éli meg ezt a helyzetet. Nagyon szép, mély beszélgetésünk volt.
Szanyóné Lóki Gabriella, családpasztorális munkatárs
