Augusztus 18-án, vasárnap 10 órakor ünnepelték Máriagyűdön a kegyhely főbúcsúját. A szabadtéri szentmisét Dr. Udvardy György érsek, pécsi apostoli kormányzó mutatta be a jelen lévő papokkal együtt. A főbúcsúra nagy számban érkeztek zarándokok Budapestről, Orosházáról, Paksról, Abaligetről, valamint Magyarszékről.
„Nagy örömmel vártuk ezt a szentmisét, hogy a püspök atyával ünnepeljük meg a mennybe fölvett Szűzanyának áldott napját. A Jó Isten áldjon meg minden érkezőt és a Boldogságos Szűzanya közbenjárását vigyétek majd haza szívetekbe.” – fogalmazott köszöntő beszédében Keresztes Andor máriagyűdi plébános, kerületi esperes.
-
Máriagyűd a Mária-tisztelet egyik legrégebbi magyarországi kegyhelye, több jelentős zarándok-útvonal csomópontja, vagy végpontja. A már a rómaiak idején lakott településen 1333-ban plébániatemplom áll. A kegytemplomtól keletre található a Szentkút. Ennek vizét a „gyűdi korsókban” vitték haza az idelátogató zarándokok. Máriagyűdön minden Mária napkor és jelesebb katolikus ünnep alkalmával búcsút tartanak, évente 25-27 alkalommal.
Homíliájában Dr. Udvardy György érsek, pécsi apostoli kormányzó a Szűzanya hálaadó énekéről, a Magnificat lelkületéről és a Szűzanya által közvetített istenismeretről beszélt. „Szűz Mária abban a dicsőségben van, amire Isten az embert hívja. Úgy tekintünk a Boldogságos Szűz Máriára mint a keresztény ember példaképére. Úgy tekintünk rá mint egyházunknak és benne a híveknek, Isten gyermekeinek a megjelenítőjére. Ilyen az Isten gyermeke. Ki az Isten gyermeke? Milyen az útja? Ilyen a célja annak, aki ismeri Krisztust, aki elkötelezte magát és engedi, hogy Krisztus törvényei érvényesüljenek rajta.” –fogalmazott.
A mostani ünnep abban segít, hogy tanuljunk Máriától, az Istennel való bensőséges kapcsolatáról. A Magnificat ének ebből a belsőséges lelki kapcsolatból, a kiteljesedésből forrásozik, és ebben nyeri el az értelmét. Ez az ünnep Máriának a lelkületét tárja fel előttünk. „Ez az ének, a Magnificat, magasztalás, hála, ujjongás. Egy tökéletesen új istenismeretet közvetít felénk. Isten szeretete mutatkozik meg ebben, mégpedig a megküzdött szeretett és egy istenes élet. Legyen nekem a te igéd szerint.”
A főpásztor szerint ez az ünnep a magasztalásba emel be bennünket. Egyedüli magasztalás az, amikor dicsőítem az Istent -mondta. „Minden más, ami önmagamra irányul, ami a körülményeket mérlegeli csupán, azokat próbálja súlyozni, vagy éppen önmagam korlátai, önmagam félelmei azok, amelyek meghatározzák látásmódomat, nem engedik, hogy jól lássam az Istent. Amikor hálát adok, amikor önfeledten magasztalok, amikor ujjongás van a szívemben az életemért, a kapcsolatomért az Istennel, a testvéreimmel és az egyházammal, valamint hála azokkal, akikkel találkozom, hívővel, nem hívővel, akkor van esélyem arra, hogy jól lássam, jól értsem, hogy ki vagyok, mi van bennem, hogy mi történik körülöttem. Ez az egyedüli helyes látás.” –magyarázta a főpásztor, majd hozzátette: az örömben, a hálában benne van a jövő reménysége. Benne van Istennek a hatalma, az Ő teremtő ereje mindannyiunk számára. „Mária arra tanít bennünket, hogy a hála akkor születik meg a szívünkben, amikor egy belsőséges istenismeretre jutunk el.”
Olyan Istent magasztal Mária, aki az igazságot tanúsítja meg – emelte ki. „Ez messze fölötte áll, túlmutat az embernek az elvárt, kívánt igazságosztásától. Még azt is alig tudjuk megtenni-amire XVI. Benedek pápa utal- hogy mindenkinek megadjuk azt, ami jár. Istennek az igazsága ezt felülmúlja. Ebben az igazságban az Ő jósága, az Ő minden embert üdvösségre vezető, üdvözítő akarata, reménysége mutatkozik meg.”
„Belsőséges módon tárja fel az Ő Istenkapcsolatát ez a hálaének, amikor az irgalmas Istenről beszél. Isten irgalma éltet bennünket. Hányszor és hányszor fölfedezhetjük, hogy saját erőfeszítéseink mire vezettek volna. Hányszor és hányszor fölfedezhetjük, hogy ha az Isten a mi törvényeink, a mi elgondolásunk szerint, akár a kéréseink szerint cselekedett volna velünk, akkor nem jutottunk volna semmire. Az irgalma újjáteremt, az irgalma új lehetőséget ad a megbocsájtásban, a kiengesztelődésben, hogy túljussunk azon, ami lehúz bennünket, ami nem engedi, hogy szabadok legyünk. Az irgalmas Istent magasztalja Mária!”
Az istenkapcsolatban fontos a szeretet és a nyitottság a Teremtő fele. Mária élete és munkássága ezt mutatja számunkra: „Mária szereti azt az Istent, aki a Fia által az Atyát tárja fel nekünk. Szereti, hogyne szeretné, hiszen a foganásban egészen sajátosan került vele kapcsolatba. A tanító Jézusnak a követése nemcsak föltárja előtte az Atya igaz arcát, hanem éppen Fia által tanít szeretni is az Isten. Tanítja szeretni Máriát akkor is, amikor a halál megégeti őt. Amikor a Fia sírban van, amikor a várakozás asszonyaként tudjuk őt tisztelni. Akkor is szereti az Istent, -talán nem túlzás mondani: a világon egyedüliként.”
Ez az istenismeret tárul föl, feszíti szét az embernek a tapasztalatát, amikor a Fiú feltámad és ennek részese. „Legyen nekem a Te igéd szerint” – Mária magasztaló éneke föltár előttünk egy Istenes éneket. Micsoda bizalom van ebben –emeli ki a püspök: „nem alkudozik, nem akar ismeretre jutni, nem akar biztonságot szerezni, nem akar erőforráshoz jutni előre, hanem azt mondja: legyen nekem a Te igéd szerint.”
„A bizalom azt jelenti, hogy Isten ott van minden pillanatomban. Abban is, amit nem tudok. Abban is, amikor nincs hatalmam. Isten nem más, Isten nem változik, nem vonja vissza a hűségét, nem gondolja meg magát, nem fogy el az ereje, hanem mindvégig Atyaként, irgalmas Atyaként törődik velünk.”
A Boldogságos Szűz Mária ma is tanít, bátorít bennünket – figyelmeztet a főpásztor. „Anyai módon társunk a zarándoklásban, oly módon, hogy bátran kérjünk, vagy ha csak nem is kérünk, de valamiben szükséget szenvedünk, Ő abban segít nekünk, és azt adja nekünk, amire szükségünk van. Ezzel a bátor bizalommal vagyunk itt Máriagyűdön, és azzal a nyitott lélekkel, amivel meg tudjuk fogalmazni, hogy mi az, amiért hála van a szívemben, amivel önfeledten dicsőíteni akarom az Istent. Amivel újból ki akarom fejezni a bizalmamat az Isten fele. És a döntésemmel hűséges akarok lenni. Az ünnep a magasztalásra hív és ezzel ajándékoz meg mindannyiunkat.”
