István király tanácsaival a hagyomány szerint, mint jó édesapa szerette volna segíteni gyermekét, hogy saját és a rábízottak életét az átadott bölcsesség által jobbá tehesse.
Tíz fejezetben inti Imre herceget, hogy őrizze meg a hitet, erősítse meg az egyházi rendet, tartsa tiszteletben az egyháziakat, a főembereket és a vitézeket, hozzon igaz ítéletet, legyen türelmes és vendégszerető, hallgasson a tanácsra, kövesse elődeinek példáját, imádkozzék és legyen erényes. Szent István király ünnepnapja alkalmából ezen intelmek közül válogattunk néhányat, melyek számunkra is támaszt adhatnak életünk útján.
I. A KATOLIKUS HIT MEGŐRZÉSÉRŐL
Minthogy a királyi méltóság rangját csakis a hívők és a katolikus hitet vallók nyerhetik el, ezért parancsainkban a szent hitet tesszük az első helyre. Ha a királyi koronát meg akarod becsülni, legelőször tanácsolom, hogy a katolikus és apostoli hitet akkora buzgalommal és éberséggel őrizd, hogy minden Istentől rendelt alattvalódnak példát mutass, s valamennyi egyházi személy méltán nevezzen igaz keresztény hitvallású férfinak. Akik ugyanis hamisat hisznek, vagy a hitet jó cselekedetekkel teljessé nem teszik, fel nem ékesítik, minthogy a hit tettek híján meghal, sem itt nem uralkodnak tisztességgel, sem az örök uradalomban vagy koronában nem lesz részük. Ám ha a hit pajzsát tartod, rajtad az üdvösség sisakja is. Mert e lelki fegyverekben szabályszerűen harcolhatsz láthatatlan és látható ellenségeid ellen.
II. AZ EGYHÁZI REND BECSBEN TARTÁSÁRÓL
A királyi palotában a hit után az egyház foglalja el a második helyet, melynek Krisztus vetette el magját, majd az ő tagjai, vagyis az apostolok és szent atyák ültették át, meggyökereztették erősen, s elterjesztették az egész földkerekségen. (…) Hiszen maga az Úr mondta Péternek, akit a szentegyház őrzőjévé és felügyelőjévé emelt: "Péter vagy, erre a sziklára építem egyházamat." Ő ugyanis önnönmagát nevezte kősziklának, s nem ám fából avagy kőből épült egyházról beszélt, hanem a kiválasztott népet, Isten nyáját, melyet hitben kioktattatott, keresztségben megmosatott, kenettel olajoztatott, hívta a saját magára épült szentegyháznak. Így hát, fiam, napról napra virágzó szorgalommal kell őrködnöd a szentegyházon, hogy inkább gyarapodjék, mintsem fogyatkozzék. (…)
IV. A FŐEMBEREK ÉS VITÉZEK TISZTELETÉRŐL
(…) testvéreid, közül bizony senkit se hajts szolgaságba, senkit se nevezz szolgának. Katonáskodjanak, ne szolgáljanak, uralkodj mindannyiukon harag, gőg, gyűlölség nélkül, békésen, alázatosan, szelíden; tartsd mindig eszedben, hogy minden ember azonos állapotban születik, és hogy semmi sem emel fel, csakis az alázat, semmi sem taszít le, csakis a gőg és a gyűlölség. (…)
VII. A TANÁCS SÚLYÁRÓL
(…) a királynak szóló tanács zárva legyen a bölcs szívbe, ne terjessze a bolondok szelessége. Ha ugyanis a bölcsekkel jársz, bölcs leszel, ha a bolondokkal forgolódsz, társul adod magad hozzájuk, szól a Szentlélek Salamon által: "Aki jár a bölcsekkel, bölcsek barátja lesz, nem a bolondokhoz lesz hasonlatos."
IX. AZ IMÁDSÁG MEGTARTÁSÁRÓL
Az imádság megtartása a királyi üdvösség legnagyobb járuléka. (…) Te pedig fiam, valahányszor Isten templomához járulsz, mindig mondjad: "Küldd le [Uram, a bölcsességet] szent egedből, dicsőséged trónjáról, hogy munkámban velem legyen és segítsen, és így fölismerjem, mi kedves a szemedben [minden időben]." (…) Imádkozz azért is, hogy a tétlenséget, tunyaságot elkergesse tőled, megajándékozzon az erények összességének segedelmével, s így legyőzhesd látható és láthatatlan ellenségeidet. Hogy valamennyi alattvalóddal együtt gondtalanul, ellenséges támadásoktól nem háborgatva, békében végezhesd életed pályáját.
X. A KEGYESSÉGRŐL ÉS AZ IRGALMASSÁGRÓL, VALAMINT A TÖBBI ERÉNYRŐL
(…) megparancsolom, hogy mindenütt és mindenekben a szeretetre támaszkodva ne csak atyafiságodhoz és a rokonságodhoz, vagy a főemberekhez, avagy a gazdagokhoz, a szomszédhoz és az itt lakóhoz légy kegyes, hanem még a külföldiekhez is, sőt mindenkihez, aki hozzád járul. Mert a szeretet gyakorlása vezet el a legfőbb boldogsághoz. Légy irgalmas minden erőszakot szenvedőhöz, őrizd szívedben mindig az isteni intést: "Irgalmasságot akarok, nem áldozatot." Légy türelmes mindenekhez, nemcsak a hatalmasokhoz, hanem azokhoz, akik nem férnek a hatalomhoz. Azután légy erős, nehogy a szerencse túlságosan felvessen, vagy a balsors letaszítson. Légy alázatos is, hogy Isten felmagasztaljon most és a jövőben. Légy majd mértékletes, hogy mértéken túl senkit se büntess vagy kárhoztass. Légy szelíd, hogy sohase harcolj az igazság ellen. Légy becsületes, hogy szándékosan soha senkit gyalázattal ne illess. Légy szemérmes, hogy elkerüld a bujaság minden bűzét, valamint a halál ösztönzőjét.
Szent István király imája
A mélységből kiáltok Hozzád , hallgass meg Uram!
Taníts meg, hogy kell könnyezni a meg nem érdemelt örömben, s hogyan
kell örülni a megérdemelt könnyben.
Adj erőt, hogy kevélységem csillogását elhomályosítsam, s az alázatosság
színtelenségét okosan csillogtassam.
Taníts meg, hogyan kell a gyengékhez lehajolni, s hogyan kell féktelen erővel
egyenesen állni.
Adj erőt, hogy fölényesen legyőzzem a testet, s alázatosan megadjam magam
a léleknek.
Taníts szelíd szóra, ha bántások érnek, s hideg mosolyra, ha jogtalan dicsérnek.
Adj erőt napközben, hogy el ne fáradjak, s fáradtságot este, hogy rögtön elaludjak.
Taníts meg lendülni, ha Reád találtam, s hirtelen megállni, ha utat hibáztam.
Ne add meg mindig, amit nagyon kérek. Taníts bátor lenni, mikor nagyon félek.
Engedd a világot megvetve szeretni, csak magadat ne hagyd soha elfeledni.
Ez a kívánságom, ez maradjon végleg, de ha másként szólnék,
nagyon szépen kérlek, ne neheztelj reám, ne fordítsd el orcád,
hiszen a mélységből kiáltok fel Hozzád.
Forrás: Országos Széchényi Könyvtár
