Augusztus 28-30 között Mohácson a Belvárosi templomban állomásozott a Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus (NEK) missziós keresztje. A helyiek imaórákat, szentmiséket és szentségimádást tartottak.
Augusztus 29-én, a mohácsi csata évfordulójának emléknapján szentségimádásra került sor, amelyet szentmise követett Battonyai János káplán celebrálásával. Homíliájában a megváltásról és a keresztről elmélkedett.
Kell a kereszt? – tette fel a kérdést a káplán atya, amelyre egy hétköznapi példával válaszolt. „Nem kell, Istent senki nem kényszerítette rá. Amikor a szülő elmegy a boltba kenyérért a gyermekének, vagy fél órával korábban kel fel, hogy reggelit készítsen, az sem külső nyomásra történik. Nem kell, bár úgy fogalmazhatunk, fel kell kelnem. Mégsem hasonlítható ez össze egy csekk befizetési kényszerrel. Ez a »kell« a belső szeretet kifejeződése. Szeretem, ezért megteszem, még akkor is, ha kevesebbet alszom, fáradt vagyok, elegem van, semmi kedvem. Megteszem, mert szeretem. A megváltás mindenekelőtt Istennek az emberek felé megnyilvánuló szeretete. Krisztus nem szakadt el Istentől és semmiféle rosszra hajlás nincs benne, mégis meg akarta tapasztalni az ártatlan embernek a szenvedéssel és a halállal szembeni irtózását. Ez azonban nem Isten igazságosságának a követelményeit, hanem Isten szeretetét tárja fel számunkra.” – magyarázta a káplán.
Folytatásképpen a Katolikus Egyház Katekizmusából (KEK) idézett, amely a következőképpen ír:
Isten azáltal, hogy a bűneinkért odaadja a Fiát, kinyilvánítja, hogy az Ő ránk vonatkozó terve a jóakaró szeretet terve, amely minden érdemünket megelőzi. (...)
„Ebben áll a szeretet, nem mintha mi szerettük volna Istent, hanem hogy Ő szeretett minket, és elküldte a Fiát engesztelésül a bűneinkért.” (1Jn 4,10).
„Isten azonban azzal ajánlja irántunk való szeretetét, hogy amikor még bűnösök voltunk, Krisztus meghalt értünk” (Róm 5,8).
„A kereszt az az olvasztótégely, amelyen át kell mennünk, hogy képessé váljunk a Szent Istennel való egyesülésre. A kereszt csak akkor nyeri el igazi, keresztény értelmét, ha meglátjuk benne azt az utat, mely a feltámadásban végződik. Űzzük el tehát lelkünkből annak a haragvó Istennek a képét, akit Krisztus áldozatának kellene lecsillapítania.” – mondta.
A bűn ugyan nem tesz kárt Istenben, de nem igaz, hogy nem érinti, mivel a bűn nyílt szembeszegülés Istennel. –hangsúlyozta. „Nem Istent magát sérti, hanem az Isten által kötelező érvénnyel meghatározott szabályt, parancsot. Ezért szükséges elégtételt, erkölcsi engesztelést adnunk, mert megszegtük a rendelkezését, ezáltal istenkapcsolatunk szenvedett csorbát (nekünk keletkezett kárunk), amit a szabályszegés (bűn) ellentételezésével, az elégtétellel (megbánással, engeszteléssel és adott esetben a bűnös cselekedet jóvátétele) tudunk helyreállítani.”
„Krisztusnak ez az áldozata egyetlen, és az összes áldozatot beteljesíti és felülmúlja. Ez az áldozat elsősorban magának az Atyaistennek az ajándéka: az Atya odaadja a Fiát, hogy megbékéltessen minket Önmagával. Ugyanakkor Isten emberré lett Fiának áldozata, aki szabadon és szeretetből fölajánlja életét Atyjának a Szentlélek által, hogy a mi engedetlenségünket helyrehozza.”
A homíliájának végén Battonyai atya arra bátorította a mohácsi híveket, hogy tegyék ki otthonainkba a keresztet, jelezvén és emlékeztetvén ezzel magukat Krisztus szeretetére.
A szentmisét követően Bacsmai László plébános, kerületi esperes kísérésével a hívek hódolatukat fejezték ki a kereszt előtt.
Fotók: Harasztovics Arnold
További fotók a Facebook oldalon.
