Advent profán értelemben az uralkodó érkezését jelentette. Az Egyház átvette ezt a fogalmat, és az egész liturgikus évet ünnepélyesen ezzel az időszakkal nyitja meg. A fogalom nem vesztette el eredeti értelmét: a Király továbbra is érkezik. Advent kettős természettel bír: készülés Krisztus születésének ünnepélyes megemlékezésére és hűséges várakozás Krisztus második eljövetelére. Mindkét eleme a személyes találkozásban válik valósággá. Adventnek így örvendező hangulata van.
Az olvasmányokat Izajás próféta könyvéből vesszük. Fő témái: Isten meglátogatja népét; Isten megvigasztalja népét; Isten megváltja népét. Az Evangéliumok témái pedig arról beszélnek, hogy Jézus beteljesíti mindazt, amiről Izajás próféta jövendölt. Jézusban Isten meglátogatta, megvigasztalta és megváltotta népét.
Advent, kétélű kard: a földi életünk legsötétebb időszakában ünnepeljük a világosság eljövetelét. Mélyen érint az üzenet: a mi sötétségünkbe lép be a világosság királya, hogy uralkodjék, ha bebocsátást nyer. Isten jön a szegényeihez, az elhagyatottakhoz, a nyomorban élőkhöz, a magányosokhoz, a betegekhez, a börtönben lévőkhöz. Ő jön, mert szereti a kicsinyeket. Ő jön, mert hirdeti az Úr kegyelmének esztendejét.
Advent nekünk figyelmeztető szó. Hozzánk jön, hogy mi is megszeressük a kicsinyeket. A bűnbánat itt nem elég. Élő szív kell! Irgalmas, emberi szív kell, amely befogad,… megpuhul, … megbocsát, … remél, … örül, … hálás, ….
„Ó jöjj, ó jöjj Üdvözítőnk!”
- Gondolj vissza gyermekkorodra: mi volt szép az adventi időszakban? Mire emlékszel szívesen az adventekből?
- Mire várakoztál mostanában nagy vágyakozással?
- Miben látod magad szegénységét, kicsinységét?