Az ún. lelkipásztori levelek, vagyis a Timóteusnak címzett két levél és a Tituszhoz írt levél valamelyest megvilágítják az ősegyház benső életét és házasságfelfogását. A házasság védelemre szorul a túlzott aszketikus törekvésekkel szemben, hiszen veszélyes, egyenesen ördögi az a tanítás, amely megtiltja a házasságot, ahogyan tiltja bizonyos ételek fogyasztását is. Az önmegtartóztatásnak ez a formája a teremtett világ jóságának megvetésén alapul (vö. 1Tim 4,1-5).
A házasság nemhogy nem tisztátalan, hanem kiváló iskola, amely felkészít az egyházi közösség irányítására. A lelkipásztornak családfőként kell gondoskodnia a rábízottakról, ezért jó, ha tapasztalt, egyszer nősült férfiakat szentelnek episzkoposszá és diakónussá, akik „gyermekeiket és házukat jól vezetik” (1Tim 3,2 és 12, Titusz 1,5-7). Ha az asszony „megmarad a hitben, a szeretetben, a szentségben és a józanságban, a gyermekek szülése által fog üdvözülni” (1Tim 2,15). A fiatal özvegy pedig menjen csak férjhez, szüljön gyermekeket, vezesse a háztartást, nehogy átadja magát az érzékiségnek, és elbukjon (1Tim 5,11-15).
A lelkipásztori levelek szerzőihez hasonlóan gondolkozott a házasságról a kortárs sztoikus filozófus, Musonius Rufus (Kr. u. 30 – 100 v. 101). A házasság természetes dolog, mert természetes a férfi és nő erős vágyakozása egymás társaságára, a teljes testi-lelki közösségre, és természetes az ösztönös vágyuk arra, hogy egymással egyesüljenek. Ennek eredménye a férfi és nő együttélése, a szükségletek közös előteremtése, a gyermekek nemzése és a róluk való gondoskodás, és ezáltal az emberiség fennmaradása. „Kik számára elfogadott közössé tenni mindenüket, mind testüket, mind lelküket, a férjen és a felségen kívül? Ezért aztán férfi és nő egymás iránti szeretetéről mindenki azt gondolja, hogy a leginkább öröktől fogva fennálló dolog.” (Diatr. 14.) Ezért egyedül a házasságon belüli és csakis a gyermeknemzésre irányuló szerelmi együttlét jogos és természetes. Mivel a társadalom törvényei a természet törvényeire épülnek, és mert a házasság intézménye az egyetlen válasz a nemek természettől adott különbségére, minden házasságon kívüli heteroszexuális szeretkezés jogtalan és törvénysértő, a homoszexuális aktus pedig merénylet a természet ellen – mondja a „pogány” filozófus.
Musonius szerint a házasság a legmagasabb rendű barátság. Életközösség, amelyben a házastársak közösen megélhetik a filozófushoz méltó életet. Minden embernek úgy kell megteremtenie saját otthonát, hogy közben tekintettel van a tágabb közösség, a polisz érdekeire, és megfordítva, a polisznak alapvető érdeke a családi otthon, és az azt megalapozó házasság védelme: „Mindenkinek törődnie kell saját városával, és a városra tekintve kell otthont alapítani. Az otthon megalapításának kezdete a házasság. Ezért, aki lerombolja az emberi házasságot, lerombolja az otthont, lerombolja a poliszt, lerombolja az egész emberiséget, hiszen az nem maradna fenn, ha megszűnne az utódnemzés, és nem létezne tisztességes és törvényes utódnemzés, ha nem lenne házasság.” (Diatr. 12.)
Heidl György
Fotó: pexels.com
