Pécsi Egyházmegye

Szent Család vasárnapján ünnepi szentmisét mutatott be Udvardy György megyéspüspök, amelynek végén paptestvéreivel együtt áldásban részesítette a jelen levő családokat.

A megyéspüspök prédikációja elején az ünnep jelentőségéről beszélt. „A gyermek születése azt is jelenti, hogy a mi fogantatásunk, életünk, családi közösségünk Istentől akart szövetségi közösség.” –emelte ki.
Ha Krisztus valóban meghalt és feltámadt, akkor ő valóban az Isten Fiának bizonyul? – ez az a kérdés, amely Krisztus halála után a keresztény közösséget mozgatja. A főpásztor e kérdés kapcsán elmondta, hogy „Isten Fia belép az ember életébe, megszületik emberként, akkor az ő születése, növekedése, fogantatása, az ő emberi növekedése messze több, mint egy mellékes eseménye az üdvtörténetnek, hanem ez Isten tervének szerves része, kinyilatkoztatás. Hisszük és valljuk, hogy Máriától valóságosan emberként születik meg az Isten Fia. Emberként született meg, és, mert ember, ezért tanít az emberről, rólunk.”

Beemeli az ember születését, foganását, növekedését, fejlődését, születését Istennek a világába, az Isten szeretetébe, életébe. Ezzel együtt beemeli a férfi-nő kapcsolatát és szerepét is az Isten világába, a családnak a szentháromságos misztériumát illetve szentháromságban való gyökerezését. A család prófétai jelentőségét és jellegét, létét, a megváltás szerinti értékre emeli fel. A megyéspüspök hozzátette: „Azt ünnepelhetjük, hogy amit a családról hiszünk és vallunk, amit a Szent Család életében látunk az kinyilatkoztatás. Isten szándéka és tanítása. Az emberért van, az ember üdvét szolgálja.”

Az Ószövetségben, a szövetség népében óriási különbséget figyelhetünk meg a férfi-nő kapcsolat, a szülő-gyermek viszonyban más népekhez hasonlítva. „Mégis azt látjuk, hogy a szövetségi népben a férfi-nő kapcsolata, a családnak a léte ugyancsak Jézus Krisztusban nyeri el a teljességet. Beteljesíti Istennek az ígéretét ebben a tekintetben is.”

Ez a kinyilatkoztatott igazság átjárta a keresztény kultúrát, a gondolkodásunkat a családról, a család méltóságáról, arról a helyről, ahonnan az ember növekedni tud, fejlődni tud azzá, amivé az Isten őt alkotta és tervezte. Ebben a kultúrában a törvények, a közmeggyőződés, a morális szabályok mind ezt az isteni kinyilatkoztatást segítették, támogatták és óvták – ennek kapcsán pedig a főpásztor arra hívta fel a hívek figyelmét, hogy napjainkban meggyengülni látszik a család mellett álló társadalmat átjáró és a társadalmi közeget erősítő valóság. „Nagyra kell értékelni azokat a törekvéseket, amelyek ma a család méltóságát, egységét, férfi-nő kapcsolatát, szülő gyermek kapcsolatát a maga méltóságában és isteni rangjának megfelelően akarja kezelni és támogatni.” –tette hozzá.

Udvardy György megyéspüspök az ünnep alkalmával néhány gondolat, ténymegállapítás felidézésére hívta a jelenlevőket:

1. Hisszük és valljuk, hogy a férfi nő kapcsolatának a házasságban szentségi karaktere van. Isten megváltó teremtményének a része.

2. Hisszük, hogy Isten teremtő, fenntartó szavával jelen van a férfi-nő házastársi kapcsolatában, a házasság szentségében. Az egyszer kimondott szó hűségében, ennek megújító erejében.

3. Ezért hisszük, egyszeri, végérvényes és üdvösségre vezető a házasság.

4. Hisszük azt is, hogy a Szentháromság életét teszi jelenvalóvá a férfi-nő, apa-anya és a gyermekek kapcsolata.

„A házasság, a család élete prófétai cselekedet, prófétai mű, prófétai valóság.” –emelte ki a püspök. Nem emberi szinten kell elemezni a családot –mint, ahogy ma sokan teszik–, mert nem emberi, hanem Istenre irányuló, mutató szövetség. A főpásztor a család szentségének és szentélyének őrzésére szólított mindenkit.

„Az Isten a maga keresztjével, a maga szenvedésével életre akar vezetni mindenkit. De nem alkothatunk magunknak új szabályokat, az istenitől eltérőket, mert az már nem az életre vezet. Az életre az isteni vezet, és az a küzdelem, amit ennek érdekében talán bukdácsolva is, de meg akarunk tenni.” – mondta bátorításként a pécsi megyéspüspök, majd arra hívott, hogy örömünkkel, életünkkel legyünk jó példák embertársaink számára, hogy másokhoz is közel vigyük azt az életet, amelyet az Isten a családban az ember számára kigondolt, megteremtett és életben tart.