Egészségügyi dolgozóknak szervezett háromnapos lelkigyakorlatot a Pécsi Egyházmegye a máriagyűdi Domus Mariae Zarándokházban.
Az egészségügyi dolgozók és segítő foglalkozásúak számára szervezett máriagyűdi lelkigyakorlatot február közepén Dohány Zoltán kórházlelkész vezette, aki előadásaiban igyekezett olyan kérdésekre is rávilágítani, hogy egy betegség hogyan érinti lelkileg a beteget, a beteg hozzátartozóját, illetve a segítőket. Az előadások során a résztvevők megismerkedhettek a témával foglalkozó néhány nagyon tartalmas lelkiségi és világi irodalommal, a szenvedésről és a reményről szóló pápai megnyilatkozásokkal, egyházi tanítással. Az előadások, elmélkedések, közös imádságok sorába a lelkigyakorlatot vezető Dohány Zoltán szombat estére a Fordul a kocka elnevezésű programpontot illesztette, a szót pedig átadta a lelkigyakorlatozóknak, és arra bíztatott mindenkit, hogy tegyen tanúságot olyan találkozásról, ahol a beteggel, segítségre szoruló emberrel való kapcsolatban, találkozásban, valamilyen módon Isten segítsége, jelenléte, közelsége kitapinthatóvá vált.
Az előadások utáni imádságokat a Kozármislenyből érkezett Máté Mária Magdolna, Teréz nővér vezette, aki így számolt be a lelkigyakorlaton szerzett élményeiről: „Ferences nővérként külön öröm volt számomra, hogy ennek az ősi ferences kolostornak a falai közt az elmélkedések előtt újra meg újra Assisi Szent Ferencnek egy rövid imádsága hangzott fel közös imádságként, és a lelkigyakorlat záróimádságában Szent Ferenc saját húsvéti munkájának gyümölcsét, a Naphimnuszt is meghallgattuk. A „húsvéti munka” szakkifejezés ugyanis hangsúlyosan előkerült az elmélkedések alkalmával és mindannyiunk számára a valódi remény eszköze és hordozója lett.”
Februárban a Pécsi Egyházmegye második alkalommal szervezett kifejezetten az egészségügyi dolgozóknak lelkigyakorlatot, az első ilyen alkalom októberben volt. A résztvevők közül többen éppen az őszi lelkigyakorlat hatására döntöttek úgy, hogy a februári alkalomra is jelentkeznek. „Harmincöt éve végeztem az orvosi egyetemen, de soha az egyetemi képzés alatt, sem azután semmilyen továbbképzésen vagy kongresszuson nem hallottam Krisztusról, a gyógyítóról. Soha nem hallottam arról, hogy az orvos-beteg relációban hol van Isten. Amikor októberben meghallottam ezt a szakmaspecifikus lelkigyakorlatot, úgy éreztem, hogy ez az, amire mindig vágytam és vártam. Így természetesen örömmel vettem részt mindkét lelkigyakorlaton.” – fogalmazott dr. Kruppa Ilona, aki azt is elárulta, hálás a lelkigyakorlatot vezető lelkipásztornak az őszinte, mély elmélkedésekért, Teréz nővérnek a mindig mosolygó élet-igenlésért, a többi résztvevőnek pedig a szeretetteli egymás felé fordulásért.
Fotó: Visontai László
