A Pécsi Egyházmegye Ifjúsági Referatúrája hagyományteremtő jelleggel az idén először zarándokolt a Međugorjében évenként megrendezésre kerülő Mladifest Ifjúsági Fesztiválra.
Az augusztus 1-6. között megszervezett rendezvényen 52 országból több mint 60.000-en vettek részt. A szentmiséket és a gyóntatásokat több mint 700 pap közreműködésével végezték. Az immáron zarándokhellyé nyilvánított Mária kegyhelyen a Pécsi Egyházmegye fiataljai is jelen voltak. Örömmel osztjuk meg Somogyi Kinga zarándok élménybeszámolóját.
Amikor először hallottam a Medjugorjei Ifjúsági Fesztiválról és arról, hogy lehetőségem lenne egy nagyobb, szervezett csoporttal eljutni oda, nem tudtam, milyen élményekkel is térek majd haza. Egyet azonban már most biztosra állíthatok: egyáltalán nem bántam meg, hogy ott jártam. A lehetőséget a Katifi, azaz az Egyházmegye Ifjúsági Referatúrája kínálta.
Az egyik nővérem hívta fel a figyelmemet arra, hogy egy ilyen lehetőséget nem szabadna elszalasztani, hogy korombeliekkel találkozhatok majd, és közelebb kerülhetek Istenhez. Némi tétovázás után bele is egyeztem, és lelkesedve vártam, hogy eljöjjön az augusztus.
Idén volt a 30. alkalom, hogy megszervezték az eseményt, ami 2019. augusztus 1-től 6-ig tartott. Jelmondata a „Kövess engem!” idézet volt a Bibliából, melyet a helyszínen kapható pólókra több nyelven is rányomtattak. Lehetett továbbá CD-ket kapni, minden napról készült egy összesítés videó formájában.
Mivel magam is zenész vagyok, kíváncsian vártam, milyen lesz a zenei szolgálat. Egyáltalán nem csalódtam. A lelkes szólóénekesek, a kórus, valamint a zenekar –és azon belül is a kiváló szólisták– maradéktalanul megteremtették a dicsőítéshez szükséges hangulatot. Ha olyan dalt játszottak, amelyet valamelyikünk nem ismert, nem kellett aggódunk, hiszen az önkéntesek a színpadon állva betanították nekünk a táncmozdulatokat, és a refrént is elégszer elismételték ahhoz, hogy a következő alkalommal szinte fejből tudjuk. Az önkéntesek egyébként a Međugorjében lakó fiatalok voltak, akik nagyon lelkesen végezték feladatukat.
Aki szerette volna, megismerkedhetett a Mary’s Meals (Mária Étke) nevet viselő szervezettel, melynek célja, hogy éhező gyerekeknek biztosítsanak egy étkezést minden iskolai napon, valamint támogassák oktatásukat szerte a világon.
A Cenacolo-közösségnél is látogatást tehettünk, és meghallgathattuk egy fiatal magyar férfi tanúságtételét, előtte való nap pedig az ő előadásukat tekinthettük meg a szabadtéri színpadon: Jézus életét mutatták be musical formájában.
Ahogy közeledett az időpont, egyre többször tűnődtem el, hogy milyen céllal is vágjak neki a közel egyhetes fesztiválnak. A programot megelőző néhány hónapot végiggondolva a válasz hamar ott volt előttem: gondjaim akadtak a megbocsájtással, és e téren szerettem volna megerősödni. Nem gondoltam volna, de úgy tértem haza az útról, hogy a sérelmeim legjavát végre el tudtam engedni. Azt hittem, sokkal több időbe telik majd. Hogy mi vagy ki is segített nekem ebben? Elsődlegesen Isten, kétség kívül. De ne feledkezzünk meg a szentségimádásokról, a zenés dicsőítésekről, valamint a tanúságtételekről sem. Az elmélkedések, melyeket ott hallhattam, ráébresztettek, hogy a haragtartás felemészt. Az a boldogság, amit akkor tapasztalhattam, mikor a közel hatvanezer ember együtt énekelt és táncolt, csak tovább erősítette bennem: annyi boldog pillanat van az életünkben, miért pazaroljuk hát negatív érzelmekre? Végül, de nem utolsósorban: a társaság, élén Berecz Tibi atyával és a kiscsoportvezetőkkel. Zseniális emberekkel találkoztam, kivétel nélkül mindenki adott nekem valami pluszt. Ki-ki más-más indokkal csatlakozott az eseményhez, és öröm volt hallgatni sokak elkötelezettségét. Tehát, ha ilyen jó emberek vesznek körül, miért rágódnék a múlton?
Pozitívumnak tartom továbbá azt is, hogy évről évre egy olyan helyen kerül megrendezésre ez az ifjúsági fesztivál, ahol Szűz Máriát különösképpen tisztelik. Ami talán a legfontosabb: a Križevac sincs messze onnan. A mi csoportunk meg is mászta a hegyet, és a keresztúttal egybekötve még felemelőbb élmény volt. A magasban található keresztnél elcsendesedhettünk, megpihenhettünk, imádkozhattunk.
Ha ki kellene emelnem valamit az ottlétemből, az bizonyosan a közösség ereje lenne. Olyan boldogságot voltunk képesek sugározni mi, ott lévők! Az esemény záró estéjén a tömegben találkoztunk egy mozgáskorlátozott férfival, és ő vidáman nézte, ahogyan mások táncolnak, egy percig sem mutatva irigykedés jelét. Szinte biztos vagyok abban, hogy a mi örömünk is motiválta őt arra, hogy jól érezze magát. Számomra ő is egy meghatározó személy volt: ahányszor csak elégedetlenkednék, eszembe jut, és máris könnyebb.
Azt hiszem, ha egy mondatban kellene összefoglalnom a Mladifest tanulságát, így hangzana: aki szívében tiszta szándékkal látogatja meg Međugorjét, az előbb, vagy utóbb lelki gyógyulásra tehet szert, választ kaphat az őt foglalkoztató kérdésekre, és Isten a megfelelő helyre vezeti őt – mind életében, mind halálában.
