A 2019-es év utolsó Lectio Divina Eucharistica eseményére december 19-én, csütörtökön, 19.00 órakor került sor a Dóm Kőtárban. Érdekes összefüggések és egy elgondolkodtató küldetés is szóba jött.

Nem lehet biztosan tudni – és talán nem is érdemes –, hogy a Szentírás melyik szakasza a legismertebb. Azt viszont megállapíthatjuk, hogy vannak olyan evangéliumi részletek, amelyek széles körben nagy érdeklődésre tartanak számot. Gondoljunk csak Leonardo da Vinci Az utolsó vacsora  című festményére vagy az ehhez kapcsolódó irodalmi munkákra. Ugyanakkor a művészvilág által sokat ábrázolt jelenet esetében sokkal hangsúlyosabb a tény, hogy ez az egyik újszövetségi rész, amelyet az Eucharisztia ünneplése során rendszerint felidézünk. „Bizonyos értelemben minden szentmise alkalmával magunk is ott vagyunk az utolsó vacsorán” – mondta Nyúl Viktor pasztorális helynök, aki Máté, Márk és Lukács evangélista szövegeit elemezte összehasonlítva a jelenet leírásait egymással (Mt 26,26-29; Mk 14,22-25; Lk 22,19-23). Viktor atya rámutatott arra, hogy Jézus a halála előtti estén nem valamivel, hanem önmagával ajándékozta meg az apostolokat, amikor a kenyeret és a bort a saját testévé és vérévé változtatta át. Megbízta őket azzal, hogy ezt tegyék a későbbiekben ők is, hogy az Eucharisztia ünneplésével Jézus Krisztust jelenítsék meg közösségeik számára. Így tehát ezen a decemberi estén a Szentírás imádságos olvasása közben a résztvevők közelebb kerülhettek ahhoz a titokhoz, amely szerint az Úr Jézus valóságosan jelen van és velünk van az Oltáriszentségben.

26Vacsora közben Jézus kezébe vette a kenyeret, megáldotta, megtörte s odanyújtotta tanítványainak, ezekkel a szavakkal: „Vegyétek és egyétek, ez az én testem!” 27Aztán fogta a kelyhet, hálát adott, és ezekkel a szavakkal nyújtotta nekik: >>Igyatok ebből mindnyájan, 28mert ez az én vérem, a szövetségé, amelyet sokakért kiontanak a bűnök bocsánatára. 29Mondom nektek, mostantól nem iszom a szőlő terméséből addig, amíg majd az újat nem iszom veletek Atyám országában.<< ” (Mt 26,26-29)

Ezt olvasva, többször átgondolva magunk is megerősödhetünk a szentmise ünneplésében. Valamint ezáltal törekedhetünk arra is, hogy cselekedeteinkkel, létünkkel Jézushoz hasonlóvá váljunk. „Azok számára, akik nem járnak szentmisére, nem tagjai a közösségnek, feladatunk, hogy megmutassuk Jézus arcát. Tehát közvetítő szerepünk van az embertársaink felé” – fogalmazott Nyúl Viktor pasztorális helynök, majd a Lectio Divina Eucharistica vége halk elmélkedéssel zárult. Így nem csupán arra volt lehetőségük a jelenlévőknek, hogy elmélyedve az utolsó vacsora jelenetében érleljék magukban az elhangzottakat, hanem a befogadó csendet is megélhették.

A Lectio Divina Eucharistica eseménysorozat januárban tovább folytatódik. Legközelebb január 16-án, csütörtökön a Belvárosi templomban tartandó 18.00 órai szentmise után várjuk az érdeklődőket a Dóm Kőtárban, 19.00 órakor. A tervezett tematika: A kafarnaumi eucharisztikus beszéd (Jn 6,22-59).

Fotó: Vermes Nikolett