Az Úr 2019. esztendejében 3 diakónust szentel pappá Udvardy György pécsi megyéspüspök. A papszentelésre június 15-én, 10 órától kerül sor. Az eseményéhez közeledve interjú sorozatot közlünk a szentelendő diakónusokkal. Elsőként Molnár Eriket kérdeztük, majd Kárász Gáborral folytattuk. Sorozatunkat Kovács Józseffel zárjuk.
1986. május 14-én született Pincehelyen. Egy húga van, szülei Pincehelyen élnek. Családjában is-merte meg a hitet, ezekre az alapokra építve került kapcsolatba a pincehelyi ministránsközösséggel valamint a cserkészettel. 7. osztályosként eldöntötte, hogy pedagógus szeretne lenni. A tamási gim-náziumban töltött négy év után a Váci Apor Vilmos Katolikus Főiskola tanító- és katolikus hittanár szakjaira nyert felvételt, majd 2008-ban mindkét szakon diplomát szerzett. A váci évek alatt több olyan pappal ismerkedett meg, akik példájukkal meghatározták élete alakulását. Négy évig Pálfán volt hittanár, valamint a Tolna megyei Integrált Szociális Intézmény Tölgyfa Otthonában pedagó-gusként dolgozott. Ekkortájt plébánosával havonta feljártak Mátraverebély-Szentkútra hivatásokért imádkozni. 2012-ben érezte, hogy valami hiányzik az életéből. Számos imádság, lelkigyakorlat, szülei, barátai és cserkésztestvérei szeretete és az Úristen segítségével úgy döntött, hogy feladja addigi munkahelyét és igent mond a papi hivatásra.
2013-ban 27 évesen jelentkezett a Pécsi Egyházmegye papnövendékei közé. Főpásztora Esztergomba küldte a teológiai tanulmányok végzésére.
Dr. Udvardy György megyéspüspök úr tavaly június 16-án szerpappá szentelte. Diakónusi gyakor-latát a Pécs-Székesegyházi plébánián töltötte.
Újmiséit a következő időpontokban és helyeken mutatja be:
Június 23. 17.00 pincehelyi Sarlós Boldogasszony Templom
Július 3. 11.00 esztergomi Vízivárosi Loyolai Szent Ignác Templom
Július 7. 18.00 Pécsi Székesegyház
Milyen visszatekinteni erre az időszakra?
Hálával tekintek vissza az elmúlt 6 évre. Rengeteg ajándékot tartogatott Isten a szemináriumban. 2013-ban még nagyon távolinak tűnt a papszentelés, most pedig itt vagyok a kapujában. Nagyon jó volt közösségben lenni a papságra készülő testvérekkel. Minden év júniusában örömmel vártuk a papszenteléseket és az újmiséket, belegondolva, hogy már egy évvel közelebb kerültünk mi is a kitűzött célhoz. És ez most elérkezett!
Mikor találkozott először Istennel? Milyen volt az a találkozás?
Az első találkozás Istennel… Ez nagyon bonyolult kérdés, mert már a tervében előbb jelen voltam, de még nem ismertem. Az első találkozás a szentmisében történt, mikor második osztályosként nagymamám elkísért a templomba. Emlékszem a padokra, az emberekre, a ministránsokra, akiket megszámolni sem tudtam, több mint 30-an voltak. Emlékszem a pap szavaira. Itt fogott kézen először az Isten. A ministrálásban a szolgáló szeretet törvényét adta nekem, amelyet nagyon szerettem és szeretek ma is.
A találkozásaink többsége felkavaró volt, mert nem értettem mit szeretne, nem értettem, hogy az Isten hogyan közelíthet az emberhez. A közeledése szelíd volt, időt adott, és ebben az időben is vezetett, felajánlotta a sok helyes utat, amelyen boldog lehetek. Egyet kért csak tőlem, hogy a választásomban tartsak ki az Ő segítségével.
Hogy merült fel Önben évekkel ezelőtt a papi hivatás gondolata?
A papság gondolata számomra olyan volt, mint az első szerelem érzése. Valakiért és nem valamiért odaadni az életem. A Vácon töltött 4 évben merült fel komolyabban a papi hivatás gondolata, de ezt nem mertem akkor még vállalni, mindenáron tanár akartam lenni. 2012-ben mikor már negyedik éve voltam hittanár, változás állt be az életemben. Ez olyan erősen ért és olyan lelki mélységekbe vitt, amelyre mindenképpen válaszolni kellett. Isten a Szentíráson keresztül szólított meg, és segített a döntést meghozni. Az Ő igenjére volt válasz az én igenem. A jelentkezésre egy évet vártam, amely gyógyulással és készülettel telt egy új munkahelyi környezetben.
Voltak-e nehézségek az elmúlt időszakban és mivel néz szembe egy kispap? Hogyan küzdötte le őket?
Nehézségek… Mindig vannak olyan dolgok, amelyek nyugtalaníthatják a kispapot, akár egy vizsga kimenetele, akár egy komolyabb lelki szárazság időszaka. Szerintem minden kispap fejében megfordul az a kérdés, hogy miért csinálom ezt? Ennek a kiváltó oka lehet egy elöljáró döntése, a napirenddel kapcsolatos dolgok, egy rosszul sikerült vizsga stb. A megoldást egyik tanár atya fogalmazta meg: „Apukám, rossz a kérdésfeltevésed!” Nem miért csinálod, hanem kiért! A megoldás mindig ebből a kérdésből fakad számomra! Kiért csinálom ezt, kit akarok szeretettel szolgálni?
Az elmúlt 6 év tapasztalatából mi az, amiért hálás?
Hálás vagyok az Esztergomi Szeminárium közösségének, a családiasságért, a barátokért, a közös programokért. Hálás vagyok az imádságos légkörért, a közösségekért. Hálás vagyok azokért a püspökökért, akik a kápolnában hozzák meg a legfontosabb döntéseiket, ezzel is példát adnak nekünk leendő papoknak. Hálás vagyok azokért a plébánosokért, akik kísértek imáikkal, valamint a pasztorális gyakorlatok alatt megismertették velem a pap feladatait.
Ha épp nem tanul vagy szolgál, akkor mivel tölti szívesen a szabadidejét?
Szívesen fedezek fel új vidékeket, tájakat. Nagyon szeretem Erdélyt, valamint a szemináriumi évek alatt kezdtem felfedezni a Felvidék szépséges városait és természeti értékeit. Szívesen töltöm a szabadidőmet a barátaimmal.
A pappá szentelendő diakónusuk papi jelmondattal, egy olyan gondolattal indulnak el szolgálatuk útján, amellyel azonosulni tudnak, és amely magában hordozza hivatásuk mélységét. Mi a jelmondata és miért?
Én kettőt is választottam:
„Örüljetek az Úrban szüntelenül! Újra csak azt mondom, örüljetek!” (Fil 4,4)
„Kezébe vette… áldást mondott, megtörte,… és barátainak adta…” (VI. Kiengesztelődési Eucharisztikus Ima – részlet)
A Filippi levél idézete úgy érzem jellemzi az eddigi életszakaszomat, és remélem Isten segítségével a jövőmet is. Vidám és nyitott személynek tartom magam. Remélem, Isten örömét tudom közvetíteni és átadni a rám bízott embereknek.
A második jelmondat az VI. eukarisztikus imából való. Az Eukarisztia egy pap életének a központja. Ezek a szavak a papot is „átalakítják, átváltoztatják”. Én is elmondhatom magamról, hogy engem is kezébe vett az Úr, áldást mondott az életemre, majd alkalmassá tett a szolgálatra, amely megtöréssel is jár, most pedig barátainak ad, hogy épüljön az Ő országa.
Mit üzenne azoknak a fiataloknak, akikben mocorog a papi vagy szerzetesi hivatás gondolata?
Ne ess pánikba! Az Isten adni akar neked valami fantasztikusan jó dolgot. Sőt te vagy az a kiválasztott, akire papként van szüksége az Istennek! Természetesen a meghívásodról beszélj plébánosoddal, lelkivezetőddel. Majd lépj ki a megszokott életedből és indulj el egy izgalmas úton, amelyet Isten neked tartogat!
