2019. augusztus 4-én tartották a györei templom felszentelésének 175 éves évfordulóját. A település Keresztelő Szent János tiszteletére szentelt római katolikus templomát 1842-ben emelték, klasszicista stílusban. A templomot egykor Scitovszky János pécsi püspök építette és szentelte fel, aki saját házi oltárát és kelyhet adományozott a híveknek. A napra pontos évforduló alkalmából főpásztori látogatásra került sor; Udvardy György püspök, kinevezett veszprémi érsek mutatott be szentmisét.
Vida Zsolt plébániai kormányzó elmondása szerint ez a 175 év azt mutatja, hogy Györe lakossága hű volt egyházához, vallásához és hitéhez. A györei lakosok élő hitét mi sem mutatja jobban, mint az, hogy a falu lakossága 98%-ban katolikus. Az elmúlt években a hívek adományának és munkájának köszönhetően teljes felújításon esett át a templom.
Udvardy György püspök homíliájában a hálaadásról és a templom fontosságáról beszélt. „Fontos, hogy van templomunk, hogy azokért az emberekért tudunk hálát adni, akik 175 évvel ezelőtt vették a bátorságot, erőfeszítést, hogy templomot építsenek. Hálát tudunk adni azokért az emberekért, elődeinkért, őseinkért, akik ebben a templomban jelen voltak, imádkoztak, a hitet átadták, élték a keresztény életüket, és erőt merítettek innen. Természetesen előre is tekintünk, jó látni a gyermekeket, fiatalokat, hogy az, amit ünneplünk a múltból az erőforrásunk legyen a mindennapi élethez. Erőforrás legyen a jövőnkhöz.”
A templom a közösség életében iránytű. „Emeljük fel tekintetünket és az odafönt valókat keressük. Azt, ami örök érvényű. Azt, ami az embernek a méltóságát segíti elő. Azt keressük, ami igazán fontos.” – fogalmazott a püspök homíliájának kezdetén, majd hozzátette: a templomépítők kifejezték a hitüket, hogy az odafönt valót akarják keresni. Azt, akit Istennek ismerünk és azt, Aki közöttünk lakik, hiszen számunkra a templom az Isten hajléka. Biztosak lehetünk, hogy itt jelen van az Isten. A püspök hangsúlyozta: a templom azt hirdeti, hogy jelen van a település életében, az itt lakók életében az Isten.
„Úgy tekintünk az Istenre Jézus Krisztus miatt, mint az Atyára. Úgy jövünk be ide a templomba, mint az atyai házba. Itthon vagyunk, ez a miénk. Mint ahogyan idős emberként is jó betérni a szülői házba, különösen, amikor a szülők is élnek, mert akkor az ember azt érzi, hogy ez az enyém, itthon vagyok. A templom ilyen. Az Atya házába lépünk be, ez a miénk. Ő mindig föltárja előttünk ennek a háznak az ajtaját, hogy bátor bizalommal tudjunk belépni.” – magyarázta.
Az Isten táplálni akar bennünket, mint egykor a mi szüleink. „Belépünk az atyai házba és biztosak lehetünk abban, hogy az Isten, az irgalmas Atyánk táplál bennünket a tanításával, a szavaival. Nagy ajándék, hogy ebben a közösségben időről-időre elhangozhat az Isten szava. Erővel bír, tanít bennünket, segít bennünket, hogy jól éljük az életünket. Vezet bennünket, hogy életünk ösvényén jó lépéseket tudjunk tenni. Óriási ajándék ez.”
Élettel, táplálékkal lát el bennünket az Isten –mondta a püspök–, amikor szentségekben részesülünk életünk folyamán. Ide belépve érezhetjük, hogy az Isten feltámaszt bennünket. Nem csak ideig, óráig, hanem örök élettel ajándékoz meg: „a templom lehetővé teszi számunkra, hogy méltó módon tudjuk élni az életünket.”
A főpásztor az értékes élet gyakorlati megvalósulására hívta fel a figyelmet. „Az az érték az életünkben, amire időt, pénzt, áldozatot és energiát fordítok. Hiába mondom, hogy nekem fontos a vallásom, hiába mondom, hogy én keresztény módon akarok élni, hiába mondom, hogy szeretnék az Istennel kapcsolatba kerülni. Valójában csak akkor válik ez a vágy értékké az életemben, ha erre időt, energiát, áldozatot, adott esetben anyagiakat is fordítok.” – emlékeztetett, majd a kérdést megfordította: „Mi az, amire az életemben a legtöbb időt, a legtöbb energiát, a legtöbb áldozatot, vagy anyagiakat fordítod?”
A templom arra hívja fel a figyelmünket, hogy azokat az értékeket keressük, ami előre visz bennünket. Erre figyelmeztet, és erre hív bennünket. – emelte ki Udvardy György püspök, majd Pál apostol szavait idézte: ha Krisztusban föltámadtatok, akkor az odafönt valókat keressétek, oda tekintsetek, ahol Krisztus ül az Isten jobbján. „És akkor elhagytok az életetekből mindent, ami nem jó: a hazugságot, a félelmet, a kicsinyességet, az ostoba beszédet, mert ez nem jó. És az életetekben kialakítjátok mindazt, ami krisztusi: az Atya szeretetét, a testvérnek a szeretetét, az áldozatvállalást a közösségért, a jövőbe vetett reményt. Mindezt ajándékul adja nekünk az Isten és a templom ennek a biztos helye. Így tekintünk a templomszentelés évfordulójára, mint saját otthonunkra, az atyai házra, ahol az Isten éltet bennünket, tanít bennünket, ahol fölemeli hétről-hétre a mi tekintetünket.”
Fotók: Loósz Róbert
