A fent olvasható címmel a Pesti Vigadó ad otthont a 2020. évi budapesti Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszust előkészítő második kiállításnak. A tárlat az Oltáriszentséget állítja középpontba, bemutatva az évezredek során köré épült gazdag hagyományt.
Így például helyet kap a kiállításban az Eucharisztiához kapcsolódó egyik legnagyobb ünnepünk, az Úrnapja liturgiája, zenéje és a körmenetek; az eucharisztikus kenyér előkészítéséhez és ünnepléséhez szükséges tárgyak és az őrzésére szolgáló liturgikus eszközök; továbbá az Oltáriszentség köré szerveződő egykori és ma is élő, működő egyesületek tárgyai, a népi vallásosság emlékei.
Az Eucharisztia megünneplése az Utolsó Vacsora hagyományából táplálkozik: a keresztények a legelső időktől hálaadással emlékeznek meg erről és Krisztus egész életéről, haláláról és feltámadásáról, az emberekért vállalt áldozatáról, sőt ezt az ünnepet a jelenlévő Krisztussal való találkozásként élik meg. Ezért az egyház kezdetektől figyelmet szentelt az Oltáriszentséghez kapcsolódó eszközöknek, időről-időre rendeletekkel szabályozta használatukat, anyagukat és formájukat. A kelyhet és a paténát, amelyek közvetlenül érintkeznek az Oltáriszentséggel, kezdetben aranyból és ezüstből készítették. Használatba vételük előtt a püspök szentelte fel. A ma is ismert, leggyakrabban előforduló, három részből álló kehely (talp, szár és csésze) formája az első évezred folyamán alakult ki. A hozzá tartozó paténa vagy tányér, amelynek mérete a XI. századtól igazodik a kehelyhez, szolgált a felajánlott, majd az átváltoztatott kenyér elhelyezésére.
Az Eucharisztiát kezdetben nem őrizték, rögtön kiosztották. Azok számára, akik betegség vagy egyéb okból nem tudtak részt venni a szentmisén, kis szelencében (pyxis) vitték el az átváltozatott kenyeret. Az Oltáriszentség őrzésére és könnyebb kiosztására szolgál a cibórium, vagyis az áldoztató kehely. A cibóriumok kehely formája a középkorban alakult ki. Különbség, hogy teteje fedéllel zárható, amely megvédi az ostyát a nedvességtől. Szemet gyönyörködtető az a különleges, korona alakú fedéllel záródó cibórium, amelyet a XVIII. század első felében Franz Anton Bettle ötvös készített Augsburgban. A német város a XVII-XVIII. században az ötvösség kiemelkedő központja volt, alkotásaikkal nagy területet fedtek le, melyekből szép számmal találunk Magyarországon is. Az augsburgi darabok egyik jellemzője, hogy ötvöstárgyaikon szívesen jelenítették meg az ún. Arma Christi-t, vagyis Krisztus kínszenvedésének eszközeit. Bettle mester cibóriuma – amely a Pécsi Püspöki Kincstár darabjaként 2020. január végéig látható a Pesti Vigadóban – csészéjének áttört kosarán fonódó szalagmotívumok és akantuszlevelek között három medalionban Veronika kendője, ostor, seprű, kalapács és szegek jelennek meg.
A monstrancia vagy úrmutató kialakulásában nagy szerepe volt a XIII. századi eretnekmozgalmaknak, amelyek megkérdőjelezték Krisztus jelenlétét az Oltáriszentségben. Ennek ellensúlyozására az egyház a művészetet is segítségül hívta, számos olyan alkotás készült ekkor, amely az Eucharisztia témáját emelte középpontjába. Az átváltoztatott ostya és a benne jelenlévő Krisztus bemutatására és körbehordozására készült az úrmutató. A fentebb említett cibóriumhoz hasonlóan, Augsburgban készült az az ékkövekkel díszített, és most kiállított monstrancia, amely a magyarszéki egyházközség tulajdona.
A Pécsi Egyházmegye a most megnyíló kiállítást több alkotással gyarapította. A XVIII. és XX. század között készült ötvöstárgyak, miseruhák, gazdagon hímzett selyem kehelytakaró és a nyomjai német feliratú oltárszegély a pécsi egyházmegyei gyűjtemény és az egyházközségek felajánlásából láthatók a Pesti Vigadóban.
A kiállítás eseményeit a közönség egy közösségi oldalon is nyomon követheti, ahol a kurátorok a kiállítás megrendezésnek, előkészítésének néhány pillanatát is megosztották. A kiállításról színes katalógus jelent meg, amely már megvásárolható.
A tárlat 2019. október 30. és 2020. január 19. között látogatható.
Bővebb információk az iec2020.hu oldalon.
Bodnár Boglárka
Irodalom:
Ars Sacra. A liturgikus művészet kézikönyve. Szakács Béla Zsolt (szerk.), Szent István Társulat, Budapest, 2018.
A hit asztala. Az áldozattól az istentiszteletig. Officina Nova, Budapest, 1990.
