Több mint hetven éve a pécsiek kedvencei az életnagyságú, fából faragott, festett szobrok a pécsi Ferences templomban. Minden évben karácsony előtt állítják fel a templom betlehemét. A szobrokat ferences barátok faragták, és 1941-ben állították fel először Pécsett.
Az alakokat Tóth Ferenc asztalos faragta ki, aki P. Bohnert Valerián, a ferences barátok máriagyűdi kolostorának házfőnöke kérésére kezdett dolgozni kisebb-nagyobb munkákon még a húszas években. Hivatása gyakorlása közben jött a felismerés, hogy ő is barát szeretne lenni. Szécsényben novíciusként oltárépítő műhelyt hozott létre, majd ezt követően alakult meg a pécsi Szent József építőműhely, amelynek vezetője lett immár Ernő testvérként.
Több munka is fűződik nevéhez, de a leghíresebb, a pécsi betlehem története 1936-ban kezdődött. Ekkor kereste meg P. Hermann Hermeneglid tartományfőnök azzal, hogy korábban volt szerencséje végiglátogatni a legszebb római betlehemeket. A legkiválóbbat választották a pécsi mintájául, s ennek elkészítésére kérték meg Ernő testvért.
A munka hamarosan meg is indult, s 1940 karácsonyára már készen is volt a kis Jézus, Mária és József alakja, egy évvel később már a teljes betlehemmel elkészült Ernő testvér, akinek munkáját több akkori neves asztalos mester is segítette.
Eleinte magasított pódiumon álltak az alakok, és mögöttük festett díszletet helyeztek el, ami azonban eltűnt az idők során. De így is ez Magyarország legkiválóbb ilyen típusú alkotása. Idén december 22-én este állították össze a betlehemest a Ferences templomban.
Az elmúlt évtizedekben sikerült megőrizni a festett alakokat teljes épségükben, így restaurátornak sem kellett hozzányúlnia a műhöz.
Betlehemeket 1223 óta állítanak. Először Assisi Szent Ferenc és társai jelenítették meg a kis Jézus születése utáni történéseket, Greccióban. Ferenc megkérte egy barátját, hogy rendezzen be egy barlangot, készítsen jászolt, hozzon szalmát, szamarat és ökröt és értesítse a pásztorokat. Így elevenítették fel a szent éjszaka eseményeit. A betlehemállítás lényege az egykori események átélése, amely hozzásegíti az embereket, hogy saját szívükben is elkészítsék a jászolt, amelyben minden karácsonykor megszülethet az isteni kisded, aki hajléktalanul, nincstelenül jött a világra, magára véve minden emberi fájdalmat, nélkülözést, vagyis egy lett velünk e szent éjszakán.
