Fiam, Jézus!
I. Tudta, hogy egyszer elhallgat, mint bárány a nyírója előtt (Iz 53,7). Hogy teljes legyen a Magára vállalás: a gyáva, személytelen igazságtalanság tort ül az igaz Isten kimondott Szava fölött.
II. Nincs rajta semmi szépség. Fájdalmainkat Ő hordozza (Iz 53,2; 4). A nép, mintha a bűnbakot kergetné, úgy bámulja Rajta önmaga elesettségét.
III. Erős teste sem bírja a kíváncsiság-szülte korbácsütést.
IV. Az édesanyák fohásza: Uram, inkább én, csak a gyermekemet kíméld! De azt is köszönöm, ha együtt vérezhet a szívünk.
V. Simon ereje csak két fillérnyi, de ez az ő mindene. Jutalma a teljeség: az Ő minden kegyelme.
VI. Tudtam, hogy ad még megbízatást. Tegyétek, amit mond!
VII. Elgyengített teste nem bírja a beleegyezés-szülte földre lökést.
VIII. Pedig titeket is anyjává, testvéreivé és nővéreivé kért! Nem az, aki sír, hanem aki Őrá hallgat... Még nincs későn!
IX. Azokért kerültél a földre, akik nem akarnak újat kezdeni. Aki megmozdíthatatlanul konok, azt megmarja a kígyó, mielőtt eltaposhatnám a fejét.
De Te sem mozdulsz? Hogy megöld a kígyót! Hogy ne árthasson a lassúaknak, a bizonytalanoknak, a felkelni gyáváknak.
Menj, édes Uram, tovább! Én itt maradok, védeni a tieidet, enyéimet.
És jövök Veled, hogy haláloddal kifizetve a Halált, visszavigyem nekik Tőled az életet, a Tiédet a tieidnek.
X. Mindenét elveszik Tőle, amit szőttem Neki.
Semmijét sem ragadhatják el belőlem.
Mindent rátok hagyott: őrzöm és átadom.
XI. A betlehemi embereknek se kellett, a jeruzsálemiek is kitaszítják az Élet Urát.
Atyáink Istene a hűtlen nép bűnébe rejti az irgalmasságot, a megfeszülés kegyetlenségébe a megoldódás kegyelmét.
XII. Könnyeim függönyén át szemlélve a jelen borzalmát te is beláthatod: a megfeszülés pillanatában érsz legtöbbet, most adod át tieidnek az Atya legnagyobb ajándékát: az üdvösséget.
XIII. Drága kifosztott, becsapott, lenézett fiaim! A megsemmisülésbe omlók oltalmazója ölében tartja az egyetlen Értéket – és nektek kínálja!
Tudom, hogy Megváltóm él (Jób 19,25)! Csak ne a láthatóra, hanem a láthatatlanra szegezzük tekintetünket. A látható ugyanis múlandó, a láthatatlan azonban örök (2Kor 4,18).
Garadnay Balázs
