Akik életén fájdalmas sebet ütött a válás, azok a Pécsi Egyházmegye támogatásával novemberben ismét lelkigyakorlaton vehettek részt Máriagyűdön. A résztvevők egy része számára még egészen friss ez a nehéz élethelyzet, mások már talpra álltak, de a gyerekeikért való aggodalom és a lelki feltöltődés vágya vitte oda őket.

Az elmélkedéseket Dohány Zoltán atya tartotta. Felhívta az egyedülálló szülők figyelmét arra, hogy minden nehézség közepette igyekezzünk észre venni, hogy megajándékozottak vagyunk. Lehet hősiesen viselni a terheket úgy, hogy ellene mondunk az önsajnálatnak és a panaszkodásnak. Megszívlelendő a Jóbnak adott tanács (Jób 37, 14): Állj meg, és szemléld az Isten csudáit!

Kiscsoportos beszélgetések során kinek-kinek lehetősége volt számba venni, mennyi csodát tett már az életében az Isten, és arról is beszélgethettek, hogyan lehet a sebeiket mások szolgálatába állítani, mások javára fordítani.

„Engem ma annyi öröm ért, hogy nem értem rá szenvedni" – idézte Zoli atya egy rabnak az internáló táborban elhangzott szavait, ahol a legendás szerzetes, Placid atya kezdeményezte a naponta megrendezett versenyt: ki veszi észre aznap a legtöbb „örömöt”. Nincs olyan élethelyzet, amelyben ne láthatnánk meg, mi az, amiért este hálát tudunk adni. Ehhez vissza kell menni az alapokig, azaz odáig, hogy köszönetet mondunk az életünkért, hiszen a létünk ajándék. Jó tudatosítani, hogy Isten teremtménye vagyok!

Az elhangzottakkal kapcsolatos beszélgetések azért is gyógyítóak ezen a lelkigyakorlaton, mert végre olyan közegben találják magukat a résztvevők, ahol nem érzik magukat megbélyegzettnek, „fekete báránynak”; ahol nem kell a helyzetük miatt magyarázkodniuk, hiszen mindenki hasonló szenvedésen megy, ment keresztül; ahol figyelemmel és szeretettel meghallgatják; ahol önmaguk lehetnek és bátran megnyílhatnak.

A jelenlévők többsége nem csak maga számára keresett gyógyulást, vigaszt, megerősítést ezen a hétvégén, de a lelkében magával hozta a gyerekeit, unokáit, akiknek az életére ugyanúgy hatással van a család széthullása. Megható, ugyanakkor erőteljes pillanat volt, amikor mindannyian fölgyalogoltak a Piéta szoborhoz, ahol a fájdalmas Szűzanya közbenjárását kérték, a gyermekeiket név szerint helyezve az ő szerető anyai kezén keresztül Jézus szívébe. Az egyedülálló szülők imája a bazilikában a kegyszobor előtt dicsőítéssel zárult, tudván, hogy a Mennyei Atya végtelenül szereti a gyerekeiket és csodálatos ajándékokat tartogat számukra.

A hétvége kiemelkedő pontja volt a szombati kiengesztelődési est. Öt pap gyóntatott folyamatosan, mialatt a gyónásra várók az Oltáriszentség imádásában töltöttek mintegy másfél órát. Zoli atya mindenkit bíztatott, hogy éljen a lehetőséggel, hiszen az Isten nem teljesítményeket vár tőlünk, hanem a szívünk jó szándékát nézi. Nem az a baj, ha elbukunk, hanem ha feladjuk és nem igyekszünk fölállni és továbbindulni. Jézus a kiengesztelődés művét emberi közvetítőkre bízta, akik kimondják a gyónó számára az „ítéletet”, ami nem más, mint az irgalom és a megbocsátás.

Sokak szívében visszhangra talált az a gondolat is, hogy különbséget kell tennünk a bűn és a bűn emléknyoma között, mert ez utóbbi a feloldozás után is fel-felbukkanhat, de nem szabad, hogy ez aggályossá tegyen bennünket, vagy elbizonytalanítson Isten tökéletes megbocsátása felől.

A résztvevők azzal az „útravalóval” térhettek haza, hogy időt kell szakítani az imádságra, amikor Isten jelenlétét tudatosíthatjuk; hogy a Szentírás olvasása erőforrás lehet számunkra; hogy a szentmisén Isten elé vihetjük az örömeinket, nehézségeinket; és hogy ne maradjunk egyedül, mert mindenkinek szüksége van élő, megtartó közösségre. Az Emmánuel Közösség szolgáló csapata a www.avelap.hu oldalra hívta föl a figyelmet, ahol az elváltak, egyedülálló szülők számára szervezett lehetőségeket megtalálják azok, akik házassága zátonyra futott.

E sorok írója Zoltán atyának a nyitó szentmisében elhangzott buzdítását őrizte meg a szívében: „kapaszkodjatok az Oltáriszentségbe!"

A Pécsi Egyházmegye által szervezett lelkigyakorlatokról itt tájékozódhat.

Fotó: Shutterstock