A Pécsi Egyházmegyéből néhány fiatalból álló küldöttség vett részt a Budapesten szervezett Panama Napon. Az rendezvényről Eszes Kincső írását közöljük.
Szent II János Pál pápa 1984. virágvasárnapján Rómába hívta a világ fiataljait. A megváltás évének lezárását körülbelül 300 000 fiatallal együtt ünnepelte meg a pápa. Témája a megváltás szent éve: A remény ünnepe volt. A jól sikerült rendezvény következtében álmodta meg a fiatalok pápája a Katolikus Ifjúsági Világtalálkozót, amely azóta pár évente megrendezésre kerül.
A pápa egy 3 méteres fakeresztet bízott a fiatalokra, ami azóta is az IVT-k jelképe.
Akkor ezeket a szavakat intézte a lelkes tömeg felé: „Az egész egyháznak egyre elhivatottabbnak kell lennie globális szinten a fiatalok felé, vágyaik, igényeik, nyitottságuk és reményeik felé, hogy elvárásaiknak megfeleljen, és hogy Krisztus bizonyosságát kommunikálja feléjük.”
A következő találkozó – amelyet mindig egy másik kontinensen rendeznek – helyszínét a záró szentmisén jelenti be a mindenkori pápa.
2019. január 22-27. között Panama adott otthont a 34. Ifjúsági Világtalálkozónak. Jelmondatának Ferenc pápa a következőt választotta: Íme, itt vagyok.
Magyarországot körülbelül 40 fiatal képviselte a dél-amerikai Panamavárosban, köztük Kollár Dorottya, a Pécsi Katifi tagja is.
A Panama nap a 34. IVT-hez kapcsolódó magyarországi rendezvény volt, melyet a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia Ifjúsági Bizottsága szervezett meg a magyar fiatalok számára 2019. január 26.-án Budapesten, az Elek Gyula Sportarénában. Sok lelkes sárga mezes segítő állt készen egész nap szolgálatunkra.
A hazai eseményen a Pécsi Egyházmegyéből a Pécsi Katifi szervezésében többen részt vettünk.
Palánki Ferenc az MKPK ifjúsági referense nyitotta meg a napot. A püspök atya arra bíztatott minket, hogy,,hangolódjunk rá arra az örömre, hogy hiszünk.” Ezután az IVT Mária-ikonját önkéntesek helyezték el a színpadon, ezzel is a mottóra irányítva figyelmünket.
Az első előadó Kocsis Fülöp a Hajdúdorogi Főegyházmegye érsek-metropolitája volt. Előadásában Szűz Mária igenjét boncolgatta. Tanításának lényege az volt, hogy figyeljünk Istenre életünk minden területén és merjük mi is kimondani azt az igent, amit Mária egykor kimondott az Úrnak, és, amit Isten már régen kimondott ránk. Keressük életünk minden pillanatában, hogy mit vár tőlünk a Jóisten, mert ezek a pillanatok,,kirajzolják életünk gyönyörű ikonjait” – fogalmazott a püspökatya.
Ezután a Shalom közösség megelevenítette a karibi hangulatot a csarnokban az Íme itt vagyok című dal koreográfiájának megtanításával.
Kivetítőn beletekintettünk a magyar csapat élményeibe, láthattuk a világ fiataljainak sokszínűségét, és Ferenc pápa üzenetét is meghallgathattuk.
Bartalos Lídia Lelle pszichológushallgató és Pindroch Csaba színművész tanúságot tettek arról, hogy hogyan mondtak igent Istennek, és azóta hogyan élik meg munkálkodását, jelenlétét életükben.
Délután Hortobágyi Tibor sportriporter a résztvevőktől beérkező több mint 100 kérdésből válogatva interjúvolta meg Palánki Ferenc, Veres András és Kocsis Fülöp püspök atyákat. Többek között előkerül az élethivatásuk kérdése, feladataik, napirendjük, véleményük a szerelemről, de olyanokat is megtudhattunk, hogy mi a hobbijuk, vagy éppen a kedvenc édességük.
A nap folyamán a zenei hangulatról a Boanergész zenekar és a 4 Akkord Show Kórus gondoskodott. Többek között az idei IVT magyarra lefordított himnuszát is együtt énekelhettük.
A szentmise főcelebránsa Veres András győri püspök, az MKPK elnöke volt, aki Michael August Blume, Magyarország apostoli nunciusával és Mohos Gábor esztergom-budapesti segédpüspökkel együtt mutatta be a legszentebb áldozatot.
A prédikációban a nap mottójának értelmezése mellett Veres András kiemelte a krisztusi szeretetet, melyet Szent Pál fogalmazott meg a szeretethimnuszban. Ez az a szeretet, amely ma összefog bennünket és segít dönteni életünk folyamán Isten mellett.
A szentmise utáni szentségimádás bevezetőjeként a Nyolc Boldogság nővérei tettek tanúságot, buzdítottak minket és vezették a dicsőítést. Az Oltáriszentséget Mohos Gábor segédpüspök vitte körbe a csarnokba, ezzel szemléltetve azt, hogy Krisztus eljön hozzánk. Ezalatt mindenki kimondhatta saját Igenét Istennek egy jelképesen felvillanó műanyag gyertya felkapcsolásával.
A Pécsi Egyházmegye pár fiatalja így nyilatkozott a Panama-napról:
Számomra a legszebb élmény a Panama-napról a szentségimádás volt. A különlegessége az volt, hogy a nap elején kapott mécseseket akkor kellett felkapcsolnunk, ha éreztük, hogy IGEN-t tudunk mondani Krisztusnak. Ugyanis az egész nap arról szólt, hogy merjünk igent mondani az Úrnak minden pillanatban. Hatalmas élmény volt látni, ahogyan az egész arénában szép lassan felgyúltak a fények. (Szakmári Eszter)Jézus személyes válaszaival, békéjével, szeretetével és örömével töltődve visszük haza nagyon fontos gondolatot, késztetést érezve, hogy mások felé is továbbítsuk a Krisztusnak kimondott igeneinket. (Török Lóránt)
Hogy mit kaptam ettől a naptól? Közösségben élhettem át az ember egyik legintimebb kapcsolatát, ami nem más, mint az Isten-kapcsolat, amit a legjobban az ima fed le. Furán paradoxon szituáció. Megerősítést kaptam a személyes megosztásokon keresztül abban, hogy a jó Isten tényleg a legjobbat akarja számunkra. Megerősít abban, hogy a fiatalok között is megvan az a közeg, ahol bátran beszélhetek hitemről. Bátran megoszthatom gondolataimat római katolikus és görög katolikus testvéreim között. A Panama-nap nem volt más, mint egy sziget, amiért nem kellet elutaznom a Karib tengeri szigetvilágig. Sziget, a hétköznapok tengerében ahol teljes mértékben Istenre koncentrálhatunk. Fantasztikus érzés. (Pintér Barnabás)
Személy szerint a legfelemelőbb élmény volt látni a több száz fiatalt, ahogy igent mond Istennek, ahogyan találkozik az Oltáriszentségben jelen lévő Jézussal. Átélni azt a szeretetet, ami összekapcsol minket. Átélni azt az örömöt, amit Krisztus nyújt nekünk. Látni a boldogságot a sok fiatal arcán. Erőt meríteni a tanúságokból, és általuk felfedezni saját hitünket, Isten jelenlétét és tervét az életünkre. Észrevenni a csodákat a mindennapjainkban, amivel Isten szeretetét kifejezi irántunk. Hiszem, hogy a Panama nap óriási lelki feltöltődést nyújtott annak, aki engedte, hogy szeresse őt az Isten, aki kimerte mondani, hogy íme, itt vagyok. Hiszem, hogy hatalmas álmok szövődtek a fiatalok szívében, amelyet Istennel együtt fognak átélni és valóra váltani és életükkel tanúságot tesztnek úgy, ahogyan egykor Mária is tette. (Eszes Kincső)
