A Pécsi Egyházmegyében egyedüliként szolgáló görögkatolikus pap, Zajácz Gábor mesél hivatásról, családról és a közösség összetartásáról a Pécsi Xavéri Szent Ferenc templomban, amiről több érdekességet is elárul.
Ha ez a templom mesélni tudna… Mit mondana?
Igen különleges történetek kapcsolódnak a Xavéri Szent Ferenc templomhoz. Az egyik ilyen, hogy fogadalmi templomnak építették az 1600-as években, amikor a lepratemető mellé szerettek volna felállítani egy templomot a lepra terjedését megakadályozandó fogadalomból. Viszont az elmúlt évszázadokban többször felújításra szorult, ehhez kötődik egy újabb érdekesség, miszerint a restaurálásra a város adót vetett ki, ennek értelmében, amikor valaki csúnyán beszélt, akkor adót fizetett, és az így összegyűlt összegből újították fel a templomot. Szintén kevesen tudják, hogy a Zsolnay gyár és az Angster gyár egy-egy alkotása is megtalálható az épületben, az oltár ugyanis a Zsolnay gyárban készült, míg az orgona Angster gyárban. De ami ezeknél is fontosabb, az itt őrzött Xavéri Szent Ferenc ereklye, mely egy bőrdarab a szent testéről.
Mióta szolgálsz a Pécsi Xavéri Szent Ferenc templomban?
2016-ban kerültem Pécsre, előtte többek között Debrecenben, Tornabarakonyban, Nyíradonyban és Nyírábrányban szolgáltam. Majd, amikor ideköltöztem nagy hiányát tapasztaltam a helyi papi közösségnek, hiszen görögkatolikus papként egyedül vagyok Pécsen, a legközelebbi parókia Dunaújvárosban, illetve Veszprémben van. Ezért nagyon jó érzés volt, amikor csatlakozhattam a helyi papok közösségéhez, akik gyakran imádkoznak együtt, beszélgetnek, megosztják egymással a terheket, a kihívásokat és a benyomásokat, így erősítik-, illetve erősítjük egymást. Hálával tartozom azért, hogy itt testvérként fogadtak, befogadtak.
Hogyan gondolkodsz az ökumenizmusra?
Ez nagyon fontos és lényegi eleme az életemnek. Sajnos az egyházszakadás egy olyan nagy trauma volt, ami máig meghatározza az egyetemes anyaszentegyházat. Bár voltak próbálkozások arra vonatkozóan, hogy az 1054-es egyházszakadást helyre hozzák, az 1600 évekig nem történt semmi. Ezért az uniós mozgalmak elindítása fontos részévé vált a történelmünknek, ez igazolja, hogy a katolikus és ortodox emberek szerettek volna egy templomba járni.
Ezen a héten (január 19-26) zajlik az ökumenikus imahét, ami lehetőséget ad arra, hogy az egyes felekezetekhez tartozó hívek nyitottabban tekintsenek a társegyházak hagyományaira. Fontos számodra ez az alkalom?
Az egyházunk megalapításával egyszerre született meg egy Istennek tetsző cselekedet, mozgalom. Benyomásom szerint az ökumenikus imahét fontossága abban nyilvánul meg, hogy belátást nyerünk a társegyházak életébe, Istenszeretetébe, és közben rádöbbenünk arra, hogy milyen kincsek vannak a sajátunkban. Mindezek mellett remélem, hogy az egységmozgalom a jövőben kiteljesedik és az emberek életében láthatóvá válik Krisztus jelenléte.
Számodra mikor vált jelenvalóvá Isten akarata?
Sokáig nem találtam rá Isten hívószavára, úgy éreztem, engem arra hívott, hogy szakmát tanuljak, majd elhelyezkedjek és boldog családi életet éljek. Ezért Miskolcon karosszérialakatosnak kezdtem tanulni, utána leérettségiztem, és csak egy évvel később jelentkeztem a papnevelő intézetbe. Ennyi idő kellett, hogy megerősödjek a hivatásban és kimondjam Istennek: megteszem, amit tőlem kér. Később a szemináriumi évek alatt újból elbizonytalanodtam, de azt is felismertem, hogy Isten erőt és segítséget ad annak, aki a parancsait teljesíti. Így én is megkaptam azt a „támogatást”, amire szükségem volt. Innét kezdve nyilvánvalóvá vált számomra, mit kell tennem, hogy másokat elvezessek a felismerésig, és megerősítsem bennük Isten jelenlétét. Ebben segítségemre volt a feleségem is. Tudni kell, hogy a görögkatolikus papnövendékeknek lehetőségük van házasságkötésre a pappá szentelés előtt, mivel én úgy éreztem, hogy engem nem egyedül hív Isten, röviddel a papszentelés előtt megnősültem, majd házastársammal, Andreával együtt vártuk a szentelést.
Hogyan készültetek rá?
A házasságkötés július 10-én volt, a papszentelés augusztus 6-án. A két esemény közt eltel idő egy része a szentelést megelőző lelkigyakorlattal telt, ami lelki felkészítés volt az előttünk álló feladatokra. Ennek az egyik része közösen, a feleségekkel zajlott, majd a papi feladatokat jobban kibontó bensőséges napokkal folytatódott a szentelendők számára, gyóntatással, valamint a mindenkori püspöknek való engedelmesség megfogadásával.
Miben más ez a házasság? Milyen a nős papok élete?
Éppen erről fogunk előadást tartani feleségemmel a Pálos szerzeteseknél, február 7-én, itt bővebben beszélünk majd a nős papság témakörében. Ami azonban röviden is elmondható, az a sok öröm - a személyes, bensőséges kapcsolat, melyet egy-egy közösséggel megélünk -, illetve a nehézség, ami egy-egy áthelyezéskor adódik. A katolikus egyházban nyilvánvaló, hogy a papokat a püspök helyezi ki a szolgálati helyre a Szentlélek útmutatása alapján, és a görögkatolikus egyházunkban is ez valósul meg, viszont itt egy idő után már nem csak ketten megyünk, hanem gyerekkel. Ezért a család többi tagjának is megfelelő helyet kell biztosítani ott, ahol vagyunk, legyen az iskola vagy munkahely. Ugyanakkor hiszem és vallom, hogy nem véletlenül határozta meg Jézus Krisztus a házasságot szentségként. Az állapot, amelyben próbálunk tevékenykedni, önmagának a szeretetnek a kifejeződése, de fontos, hogy ez ne csak a családunkban, hanem egész egyházközségünkben is nyilvánvaló legyen. Tehát mondhatnánk, hogy a Szentlélek a keleti egyházban nem egy embert küld a község szolgálatára, hanem egy egész családot.
A családoddal miként szolgáljátok az egyházközséget?
Sok programunk van, ilyen a karácsonyi koszorúkötés, mézeskalácssütés, Xavéri Szent Ferenc ünnepén, december első vasárnapján a templomunk búcsúja, énekkarunk előadásai, a családi napok, a gyermektábor. Illetve, amikor valakiben felmerül az igény, hogy több időt szeretne tölteni Istennel, és ennek megtalálja a módját, a mikéntjét, akkor próbáljuk őt támogatni. Ennek érdekében felnőtt hittant és Bibliakört tartunk. Tehát igyekszünk minden korosztályt megszólítani, és az Isten felé történő haladást minden helyzetben segítjük.
