Ez a két név két dicsőséges afrikai keresztény hősnőt jelenít meg, akik a hitük megvallásáért hosszantartó és kegyetlen vértanúságot szenvedtek.
Perpétua egy kártágói nemesi családban született a második század végén. 203-ban, a huszonkét éves fiatalasszonyt és egy csecsemő édesanyját Minucius Firminian prokonzul letartóztatta négy másik társával együtt, mert keresztény volt. Egy szörnyű börtönbe zárva, először az apja, majd a vadállatok ellen kellett a legnehezebb küzdelmet elviselnie, amíg egy kard le nem vágta a fejét.
Perpétua apja a birodalom vallásához kötődő ember volt, aki gyengéden szerette lányát. Amikor börtönben találkozott vele, mindent elkövetett, hogy arra késztesse, tagadja meg a hitét, hogy megszabaduljon. Perpétua viszont erős maradt, legyőzte a félelmét és örömmel ajánlotta fel életét Jézus Krisztus szeretetéért. Bátorságát az Úr különleges látomásokkal jutalmazta.
Perpétua mellett a börtönben volt egy másik fiatalasszony Felicitas is, aki gyermeket várt.
Mivel a római törvény szerint a várandós nőket nem volt szabad elítélni a szülés előtt, Felicitas kitartóan imádkozott Istenhez, hogy a kivégzésre meghatározott időpont előtt szülhessen.
A kitűzött napon az amfiteátrum zsúfolásig telt. A két nőt a börtönből, amelyben annyit szenvedtek, a cirkuszba vitték, ahol egy dühös bika várt rájuk. A vadállat rögtön rájuk támadt, éles szarvaival szörnyű sebeket ejtve rajtuk.
A közönségben azonban, felismerve a fiatal anyákat, felébredt a részvét, és az emberek követelték, hogy inkább kard vessen véget ennek a vad jelenetnek.
Perpétua és Felicitas vértanúsága mélyen bevésődött a keresztények emlékezetébe, akik minden évben megünnepelték a két szent halálának napját, nevüket pedig felvették a szentmise kánonjába.
Forrás: Il Santo del Giorno
