Lackfi János és Gryllus Dániel rendhagyó előadását nézhették meg azok, akik szeptember 20-án ellátogattak a tolnai MAG-Házba. A két művész a Keresztény Értelmiségiek Szövetsége, valamint a Tolnai Szent István Katolikus Gimnázium és Általános Iskola közös meghívására érkezett a Tolna megyei városba.
A korai időpont kedvezett a diákoknak, akik szokatlanul nagy számban, száznál is többen érkeztek a rendhagyó irodalomórára, ahogy dr. Novothné Bán Erzsébet igazgatónő köszöntőjében fogalmazott. Lackfi János bevezetőjében elmondta: az idő végtelen, amit minden cselekedetünkkel feldarabolunk. Utalt arra is, hogy egyáltalán nem mindegy, mit élünk át, hisz egy adott időtartamot rövidebbnek vagy hosszabbnak is érzékelhetünk, attól függően, hogy boldogok, vagy szomorúak vagyunk-e. A közös produkció után egyértelműen úgy érezhette mindenki, hogy elszállt az idő, maradtunk volna még.
Nagyon fontos, hogy a diákok – és a felnőtt közönség is – találkozzanak az élő irodalommal és zenével. Több kortárs szerző megfogalmazta már azt, hogy egy-két évtizeddel ezelőtt mi még úgy hittünk, aki igazi művész, az szükségképpen halott is. Muszáj, hogy mindenki lássa, ez egyáltalán nincs így.
Lackfi János ismert alkotó a diákok számára, hisz akár tétel is lehet az érettségin. A felnőttek pedig a magyarokról írt szellemes munkái révén ismerhetik. A szerző nem mellesleg hatgyerekes családapa és nagypapa, József Attila-díjas költő és műfordító, kreatív írást tanít, művészeti fesztiválokon tevékenykedik, és még hosszasan lehetne sorolni, mi mindennel foglalkozik.
Gryllus Dániel neve is ismerősen csenghet mindenki számára. 1969-ben ő alapította a Kaláka együttest, megzenésített dalain több generáció nőtt már fel. Kossuth-díjas előadóművész, zenész, zeneszerző. 67 éves kora ellenére még mindig tud a fiatalok nyelvén beszélni és énekelni.
Közös műsoruk nemcsak azért volt gördülékeny, mert váltogatták egymást a prózai és a zenés részek, hanem azért is, mert a két művész nemcsak kitűnő költő, illetve zenész, hanem mindketten nagyszerű színészek is, akik meg tudták fogni fiatal közönségüket. Mindezt úgy, hogy a humoros versek/dalok mellett megfértek komoly alkotások is, hisz egy-egy zsoltárral zárták le közös produkciójukat. Műsoruk után a szerzők dedikálták műveiket. A kötetlen beszélgetés során csak megerősödött az érzés: igazi művészek és igaz emberek ők ketten. A végtelennek az általuk bemutatott darabját nagyon lehetett szeretni.
Dudai Gabriella