Új sorozatot indítunk el honlapunkon, amelynek során hetente Egyházmegyénk egy-egy plébániájának területére látogatunk el virtuálisan. Sétáink során rápillanthatunk a térségben rejlő értékekre, betekinthetünk az érintett plébánia közösségi életébe, tevékenységeibe, miközben lelki útravalóval is gazdagodhatunk.
Első állomás: Bakonya - „Krisztus nélkül nem tökéletes az élet”
Egyházmegyei lelki sétánk első útja a Kővágószőlősi Plébánia területére vezetett, amelyhez területileg Kővágószőlős, Cserkút, Kővágótöttös és Bakonya települések tartoznak. A plébánia papi szolgálatát Barics Gábriel plébániai kormányzó úr látja el világi munkatársak aktív közreműködésével.
Barics Gábriel atya szeretettel köszönti a lelki sétára indulókat és kívánja, hogy az út során legyenek olyan örömteli élményeik – utalva a Sarlós Boldogasszony tiszteletére felszentelt kővágószőlősi plébániatemplomra – mint, amelyek Mária útjából és Erzsébettel való találkozásából fakadtak.
A pécsi püspökséget Szent István király alapította 1009-ben és a Mecsek hegységben fekvő területeket adományozott az új egyházmegyének. Ennek része volt a Jakab-hegy déli lejtőjén fekvő négy település: Kővágószőlős, Kővágótöttös, Cserkút és Bakonya, amelyek a XIII. század elején a pécsi káptalan birtokának részévé váltak és ugyanebben században mind a négy helyen román stílusú templom épült.
Az első írásos emlék az 1332-1335. évi pápai tizedszedés kódexeiben található, mely szerint Bakonya plébánosa, Jakab pap 47, Kővágószőlősön Dénes pap 36, Kővágótöttösön Miklós pap 27 és Cserkúton Péter pap 17 báni dénár adót fizetett.
A török hódoltság idején a katolikus hívők lelki vezetését a pécsi jezsuita misszionáriusok és a civil licenciátusok látták el. A törökök elvonulása után a templomok viszonylag épségben megmaradtak. A hódoltság végével Kővágószőlősön már egy egyházmegyei lelkipásztor is tevékenykedett, aki 1701. évtől folyamatosan szolgált.
Az 1714. évi egyházmegyei zsinat aktáiban olvasható, hogy a cserkúti Keresztelő Szent János- és a kővágótöttösi Szent Miklós-templomok, valamint a bakonyai tető nélküli templom ekkoriban a kővágószőlősi Sarlós Boldogasszony plébániához tartoztak.
A századok folyamán a templomokat átépítették, a cserkúti templom és a kővágószőlősi templomtorony alsó fele azonban a mai napig is majdnem eredeti formájukban láthatóak.
Első állomásunk Bakonya. A település templomának védőszentje Szent György, amelynek liturgikus emléknapját április 24-én ünnepeljük. A falu szülötte, Kárász Gábor szekszárdi káplán atya mesélt a templomról beleszőve ide kapcsolódó élményeit, hivatásának elindulását:
Bakonya község neve már az 1235-ből szármató levéltári feljegyzésekben megtalálható, mai nevét 1335-ben kapta. Az Árpád-kori templom a falu középpontjában áll. A XIV. században pápai lajstromok még tesznek említést arról, hogy Bakonya plébánia volt, 1332 és 1335 között papja is volt, akit Jakabnak hívtak. A bakonyai templomot, annak állapotát a hódoltság megszűnte után 1686-ban Bohus kanonok írta le először az 1721. évben kelt vizitáció krónikájában. Eszerint az épület a környék legnagyobb hasonló alkotásai közé tartozott: tartós, erős kőszerkezetből készült, boltozata, hajója deszka volt, tetőzetét zsindely fedte. A templom tornya Bohus idejében romokban hevert, a kórus összeomlott és az oltár kőlábazatát kivéve minden berendezési tárgya hiányzott.
Domsics Mátyás kanonok 1729-ben járt Bakonyán, aki szintén megemlíti, hogy a templom szilárd kőlábazatból készült, ám elavult sekrestyéje összedőlt. Domsics idejében a kórust és az oltárt már újjáépítették, de a tornyot egy hozzá nem értő mester építette, ezért ormótlan munka volt.
A templom védőszentje Szent György: az őt ábrázoló festmény az oltár felett volt látható. A templom újbóli felújítására 1800-ban került sor, ekkorra került ide a Jakab-hegyi pálos kolostorból a tömbszerű keresztelőkút. A munkálatok során az épületet meghosszabbították, szilárd toronnyal és ideiglenes sekrestyével látták el. A templomot 1867-ben újra megnagyobbították, kereszthajót építettek és cseh süveg boltozattal fedték be, s majd száz évig ebben a formájában állt. A következő átalakításra 1972-74 között került sor. Az eredeti román stílus visszaállítása volt a cél, ezért lebontották az oldalszárnyakat és a barokk berendezést. A felújítás során a szentélyben középkori falfestmény töredékei kerültek elő.
1778-1972 között Bakonyának tizennégy plébánosa volt, akiket részben a templomban, részben a bakonyai temetőben helyeztek örök nyugalomra. 1972-2012 között a bakonyaiak lelki életét a mindenkori pécsi görög katolikus parochus látta el.
A falu keleti részén található a község kápolnája, amelyet 1807-ben emeltek Páduai Szent Antal tiszteletére.
Az imádságos légkör, az emberek hozzáállása Istenhez és a hithez, a hagyományok ápolása és a szeretetteljes odafordulás nagy erővel bír, hatással tud lenni mások életére.
Jómagam is ebben a kis faluban, ebben a templomban hallottam meg az Úr hívó szavát, épp úgy, mint korábban Csoma Dezső plébános, aki szintén Bakonya szülötte volt – meséli Gábor atya. – Bakonyán vallásos emberek éltek. Gyermekkoromban még élt a népi vallásosság, nagy becsben tartották a papjukat az emberek. Mára már nagyon kiürült a templom. Bízzunk továbbra is Isten kegyelmében, és reméljük, hogy egyre többen felismerik, hogy Krisztus nélkül nem tökéletes az élet.
Történeti bevezető: Nagyné Szalek Ewa, Puppi Natasa
Forrás: Dr. Timár György: A Nyugat-Mecsek középkori templomai
Fotók: Barics Gábriel
