Hetente jelentkező lelki sétáink alkalmával rápillanthatunk a térségben rejlő értékekre, betekinthetünk az érintett plébánia közösségi életébe, tevékenységeibe, miközben lelki útravalóval is gazdagodhatunk.
Ötödik állomás: Kővágószőlősi Plébánia - „Isten kegyelme, a szentségek és a lelki élet kimeríthetetlen forrást jelentenek!”
Az elmúlt 50 évben a Kővágószőlősi Plébánia plébánosainak munkássága is hozzájárult a térségben az értékek megőrzéséhez és gyarapításához, a hitélet fejlődéséhez, közösségek alakulásához, az egyházközség aktív működéséhez. Lelki sétánk során ez alkalommal három plébános életéről és munkásságáról emlékezhetünk meg Nagyné Szalek Ewa vezetésével:
Csonka Ferenc (1924 - 1986)
A pécsi 217. számú Keresztény Munkás Ifjú cserkészcsapat tagja, 1948-tól a katakombacserkészet egyik vezetője. Cserkésztevékenysége egész életét meghatározta, legendás cserkészvezetővé vált. Földalatti mozgalmat szervezett titokban, szívesen invitálta filozófiai beszélgetésekre, hittanórákra diákjait a pécsi Gyertyaszentelő Boldogasszony-plébániatemplom (dzsámi) katakombáiba, akiket a keresztény értékrend szerint nevelt és a cserkésztörvények betartására ösztönzött.
1971-1973 között Bakonya, 1973-1986 között pedig Kővágószőlős plébánosa volt. Bakonyai működése idején ő gondoskodott az ottani plébániaház és templom restaurálásáról, majd kővágószőlősi kinevezését követően, a plébániaház és a templom, valamint a kővágótöttösi templom restaurálása is az ő ügybuzgalmának köszönhető. Hívei emberhalásznak nevezték, mert amerre csak járt, tanítványainak tábora folyton növekedett. A pécsi plébániatemplomon két emléktábla is megörökíti munkásságát. 2006. október 14-én a pécsi cserkészek a Komlóhoz tartozó Kisbattyán környékén forrást neveztek el emlékére.
Dr. Timár György (1932 - 2010)
Kiváló zenei tehetséggel megáldottként a művészi pálya helyett a papi hivatás felé fordult. A latin nyelv ismerete különböző oklevelek, leltárak, elsősorban középkori és a hódoltság korának írásos emlékeinek olvasására, fordítására és tanulmányozására ösztönözte. Kutatásait, tanulmányait 1969-től folyamatosan publikálta. A lelkészi munka mellett – összhangban a II. Vatikáni Zsinat reformjával, miszerint az anyanyelvi misézésen túl a templomok liturgikus terét is át kellett alakítani – egyházmegyei oltártervezői megbízatást kapott. Mintegy 50 szemben miséző oltárt tervezett, melyek azóta is dicsérik Istentől kapott tehetségét, rajzkészségét, kézügyességét, szorgalmát és kitartását. A feladatok mellett folytatta történelmi kutató munkáját is, melyet számos, máig alapvető értékkel bíró tanulmánya bizonyít.
Kővágószőlős plébániájára 1986-ban kapott kinevezést. Közel két évtizedig látta el a plébánia és a hozzá tartozó filiák, Cserkút és Kővágótöttös lelkipásztori feladatait. Utolsó tudományos munkáját 2005-ben publikálta, melyben Baranya vármegye templomainak patrocíniumait mutatta be a 18. század első felében. Egész életét meghatározta az Egyház szolgálata.
Hamzau Relu (1968 - 2021)
A kővágószőlősi plébánián 2006-tól 2017-ig szolgált plébánosként, miközben az egyházmegyei ministránsreferensi feladatokat is ellátta. A helyi, valódi közösséget jelentő egyházközség létrehozója, és egyben működésének is gondozója, amelyről feladatainak ellátása és aktív tevékenykedése tesznek bizonyságot, példaként képviselő testület létrehozása, az egyház önkormányzati rendezvényeken megvalósított állandó képviselet, a sajtóban egyházi írások publikálása, a rendszeres lelkigyakorlatok, zarándoklatok megszervezése, a plébánia és a plébániakert rendbehozatala, ministránscsoportok vezetése, felnőtt katekézisek, farsangi bálok szervezése révén.
A kővágószőlősi Keresztény Kaszinó társállapítója (2009.), illetve a helyi Cursillo csoportok létrehozója volt. Papi hivatásában fontosnak tartotta, hogy a lelkipásztor kezdeményező legyen, keresse a találkozási alkalmakat, ragadja meg a lehetőségeket. Egyik vezérelve volt, hogy ha valami hiányzik, akkor azt meg kell teremteni. „De a papi szolgálatban nem csak a saját erőnkre támaszkodhatunk. Isten kegyelme, a szentségek és a lelki élet kimeríthetetlen forrást jelentenek.” – vallotta Relu atya egy korábban készült interjúban.
Lelki sétánk zárásaként adjunk hálát papi és szerzetesi szolgálatokért, imádkozzunk elhunyt és élő papjainkért, továbbá új papi és szerzetesi hivatásokért:
„Úr Jézus Krisztus, néped örök Főpapja, a pásztorok és a nyáj Pásztora, szolgáid Mestere és Barátja, papjaidért könyörgünk Hozzád! Ébreszd fel Egyházadban apostolaid szellemét, hogy néped növekedjék számban és érdemekben. Küldj munkásokat aratásodba és tedd őket szereteted tanúivá. Vezesd be elhivatottjaidat mind mélyebben igazságaidba. Öltöztesd igazságba küldötteidet és irányítsd őket Szentlelkeddel a helyes úton. Tedd őket a szentségek méltó kiszolgáltatóivá. Töltsd el őket jósággal és atyai gonddal a rájuk bízott közösségek, híveik iránt. Kapcsold össze szolgáidat egymással és közösségeikkel békességben és testvéri közösségben. Adj szívükbe elhivatottságot Isten dicsőségéért és a lelkek üdvösségéért. Bátorítsd őket munkájukban és töltsd el őket szeretettel a kereszt iránt. Add, hogy életükkel és szavukkal legyenek hűséges szolgáid és szent titkaid hirdetői. Haláluk óráján légy irgalmas bírájuk és vedd föl őket mennyei örömödbe. Ámen.”
Forrás:
Dr. Timár György: A Nyugati-Mecsek középkori templomai
Pécsi Egyházmegyei Levéltár, VI.2.
http://egyhazkozsegszolos.hupont.hu/14/plebanosaink#ixzz6qRWD6iWt
https://katakomba.cserkesz.hu/tartalom/eletut/20/
https://www.magyarkurir.hu/hirek/a-joisten-kikelti-az-elvetett-magot-villanofenyben-hamzau-relu-komloi-plebanos
